the end

Két és fél nap keresgélés és fél nap szerkesztgetés után íme:

http://c8ie.wordpress.com/

Remélem áttalál oda az itteni maroknyi kis emberkupacom. És legyetek szívesek írjatok rám régi ismerősök, akik elvesztek a saját költözéseik, az én kimaradásaim között!

Friss erővel, lelkesedéssel kívánok "újra" belevágni. Ezt itt már nagyon nem éreztem sajátomnak...

Viszlát blogspot, viszlát majdnem 3 év - nem vesztél el, csak átalakultál.

finito

Ma megtapasztaltam a vég kezdetét - 14.35-kor automatikusan kapcsoltam be a TV-t, mert kezdődött a Doktor House. Eddig soha nem néztem, legfeljebb mással, véletlenül. (Nem vagyok egy sorozatbuzi.) De mostanság sokat vagyok itthon napközben. Pedig ez az utolsó teljes hét a nyárból, aztán szerintem már suli kérdésben kell ügyezni.

Úgy mennék minden nap valamerre, mondjuk állatkertbe, strandra, koncertre, bulizni, ülni és beszélgetni egy kávézó teraszán - de hát így jár az, aki a kelleténél jobban kiköltekezte magát a nyárra. Amikor nem mehet, még inkább elvágyik az ember. Legalább takarítanék ki!

Szerveznek olyan tanfolyamokat, hogy hogyan kell NEM a fenekére nézni a legutolsó garasnak is? Akkor egyedül tudtam spórolni, amikor együtt éltünk D.-vel. Mindig morcosan nézett rám, ha feleslegesen költekeztem...

Mellesleg sokat gondolkodom egy új blogon... Mármint nem feltétlen új "identitáson", hanem csak egy elköltözött, friss fejezeten. Valahogy jól esne lezárni a londoni éveket, így blogolásban is, és tiszta lappal indulni...

s.j.

summer

Hihetetlen mekkora rinyapina tudok lenni, pedig szeretem azt hinni, hogy én mentes vagyok ezen nem túl hasznos női tulajdonságtól. Meg kell jegyezni, hogy a problémákat nem kell generálni.

Na de élvezzük ki a nyár utolsó hetét.

pain

Végig nézve a tegnap estém maradványain, igazán szánalmasnak érzem magam. A nappaliban árválkodik egy lenyakalt üveg rosé - ami túl sürgős volt ahhoz, hogy poharat is keressek mellé - egy taknyos-könnyes-smink foltos zsebkendő kupac közepén. A fejem fáj, a szemeimen alig látok ki.

De legalább tudom, hogy fontos, különben nem marna ennyire a tudat, hogy lehet pont fog kerülni a 11. férfi mögé is, akitől boldogságot reméltem. Várakozom az "ítéletere", tegnap este óta szinte pisilni sem megyek a laptopom és a telefonom nélkül. Mert eljutottam odáig, hogy én már nem csak azért vagyok Vele, mert ezeket a lapokat osztotta az élet. Én is nőből vagyok, engem is meg kell néha erősíteni. Csak egy szót akarok hallani, hogy: kellesz. Hisz tegnap azért jöttem el tőle, mert arra a mondatomra, hogy "úgy érzem Neked mindegy, hogy éppen itt vagyok-e vagy sem" nem válaszolt. Hallanom kellett volna, hogy nincs igazam. Így, lassan két hónap után tudnom kell, hogy van-e helyem az életében. Van-e értelme annak, hogy együtt vagyunk, mert a "csak szex" egy idő után kifullad, vagy több kell nála vagy okosabb befejezni.

Bárhogy is lesz, legalább újra felébresztette bennem, hogy az embernek társ kell. Általa újra felfedeztem, hogy még tudok és még akarok adni. Mert előtte már kezdtem azt hinni, hogy egyedül a legjobb. Legalább nem vagyok üres.

men vs. women

Hát, hogy is mondjam. Azért ez a vezetés elég kudarc. A gyorsításon (a mumusom), ami az utolsó feladat volt, buktam el a rutin vizsgámat. 35-40 helyett, csak 30-ra tornáztam fel az autót. Az pedig, hogy szaros 5 km/h-án esem el még nem elég.

A drága vizsgabiztos úr miután kiszállunk, hosszasan tartja a kezében a vizsgakártyámat, majd nyomatékosan, cselekedetit hatásszünetekkel tarkítva megjegyzi: ez egy nagyon jó kép magáról. Ebből csak arra tudtam következtetni, hogy burkolt felhívást közöl - ha kedves lennék, ő is.

Majd hazafelé merengek a buszon, amikor egy velem szembe lehuppanó fogatlan, gennyes tata elkezd rám kacsintgatni, szívni a nyálát és vigyorogni. Ekkor kezdtem el módszeresen nyelni a könnyeimet hazáig.

Tök jó, hogy még mindig léteznek olyan férfiak, akik erősíteni tudják benned az érzést, hogy nem könnyű nőnek lenni.

man

Még mindig nem tudom mik vagyunk mi, de már egy hónapja vagyunk egymásnak. Az idő röpül. Nem tudom, nem is akarom címmel ellátni, ami köztünk van és nem a páromként mutatom be. Kínosan ügyelek rá, hogy ne felejtődjön ott semmim és ne kelljen komolyan elgondolkodnom rajtunk, de már az önámítást is befejezhetném, hogy ez semmi - mert ez valami. Ha rágondolok nincs lángolás - van viszont egy a simogató, melegítő mosoly és végtelen jó érzés. Amikor pedig nem láttam vagy öt napig, határozottan hiányzott.

Eleinte Őt féltettem tőlem, most Tőle féltem saját magamat. Le fogja rombolni a falakat, én pedig túlságosan is megszerettem (megszoktam) az utolsó londoni hónapokban az egyedül lét zord, de egyszerű és kényelmes nyugalmát. Megint, mindig kelleni fog majd, hogy legyen másik fél.

Nem akarom tudni, hogy mi ez, csak élvezni akarom. A Vele töltött idő pedig ezekben dúskál, nyitott a programokra, bújunk, beszélgetünk, eszünk, fürdünk, filmezünk, hülyéskedünk, aztán nevetünk a csínyjeinken, mint két gyerek. Ha tehetjük rengetegszer esünk egymásnak. A hétvége pedig igazi mérföldkő volt: felolvastunk. Éljenek sokáig a férfiak, akikkel lehet felolvasni! Mert az zseniális.

strip me

help

Jó kis hét lesz... Kiderül a felvételi, a nyelvvizsga. Továbbá elsősegély vizsgázom, és vissza vonom a jelentkezésem a fotós iskolából, ha már ennyire szarnak bele. Még jó, hogy a rutin vizsgám jövő hétre esik, különben jó eséllyel kaparnának össze kiskanállal a földről, mire minden megvan (vagy nincs).

De legalább este megyünk gyömbivel színházba.

irigy

Tegnap ültem a buszon, épp egy hídon haladtunk át. Az ablakon kibámulva láttam egy bicikliző srácot, ahogy kitárt karokkal, mosolyogva gurul le az enyhe lejtőn. Olyan elképesztően irigy lettem egy másodperc alatt, hogy magamon is meglepődtem.

Azt a felhőtlen, mámoros érzést akartam, amit ő, ott érzett. Rossz volt a hangulatom egész nap, pedig semmi okom nem lenne rá. Még most is kicsit morcos vagyok, de az estével, mókával és alkohollal talán elkergetődnek a felhők.

Panaszra nincs okom, hisz ott vagyok, ahol lenni akarok, készül a jogosítvány, az iskola is majd csak elindul. Nyár van, időm, mint a tenger, újra és újra ráébredek milyen fantasztikus a belvárosunk, Budapest csodálatos a verőfényes napsütésben. Körül vesznek nagyszerű barátok, jókat szórakozunk. Bár a "semmi komoly" jelzővel van megpecsételve (mostanság nem szeretném, hogy azt kelljen mondanom: kapcsolatban vagyok), mégis van egy férfi az életemben, akivel jól érzem magamat.

Mégis-mégis, valami nem jó. Hiába, az embereknek vannak démonjaik, amik néha erősebbek a kelleténél.

i just don't know what to do with myself

jellemző

Ha egy képpel kellene jellemezni a férfiakhoz fűződő valaha volt viszonyaimat, az ez lenne. (Persze HER helyett HIM, és kék hálóinges pasi helyett kék hálóinges én). Nem jó ha kizárjuk az agyat a döntéshozásból (legyen szó az élet bármelyik területéről), de az ösztönlény szó alatt a szakirodalom egész biztosan engem ért. Hogy bánom-e? Nem. Amihez kedvem van, abba belevágok, így utólag nem kísértenek a "mi lett volna, ha"-k.

dark

Mondtam neki, hogy félek az éjjeli erdőtől. Hát kézen fogott, mint egy gyereket és elvitt. Egy fajta bizalom játék ez - bíztam benne. Vagy egy órát sétáltunk, az orrunkig is alig látva, hallgatva a neszeket, érezve a felerősödött illatokat. El egészen egy kilátóig, csodálva Budapest fényeit.

Nem mondom, hogy nem voltak kétségeim, de amíg fogta a kezem biztonságban éreztem magam. Tényleg nincs semmi a sötétben és büszke voltam, amiért nem szaladtam el előle.

ha van pár percetek kérlek nézzétek meg a videót és szavazzatok, ismerőseim és nagyon szurkolok, hogy esküvőt nyerjenek! :)

szólj hozzá: csak a csajom meg ne tudja

have a nice day!

Azért zseniális a bátyámék társaságában lenni, mert velük felhőtlen az eltöltött idő. Jó részt fiúk, nem picsognak, hisztiznek, depiznek - kedves idióták, akikkel rengeteget nevetek. Lehet az alkohol bevitelem megduplázódik, de azt hiszem ennyi igazán belefér. Mire való a fiatalkor, ha nem arra, hogy feszegessük a határokat.

Persze most másnapos szenvedés van, illetve csak Ő, dolgozni sem ment be. A nők még ezt is jobban viselik... Én már megnéztem egy filmet, kimostam, kitakarítottam, megágyaztam a hétvégi vendégének, most mindjárt lefürdök, lemegyek a boltba - aztán majd kezdem is elölről az éjszakai életet. L.-el kapcsolatban is sokkal felhőtlenebb vagyok, hogy megmondtam mi az amit nem akarok és mert ezt így elfogadta. This is the beginning of a beautiful friendship.

diéta?

again

Nagy naivan azt hittem, hogy most már tényleg tudom kezelni, ha egy férfi közeledik hozzám és persze újra kiderült, hogy nem. Azt hittem, most már letisztáztam magammal, hogy csak akkor kezdek bele valamibe, ha látom, hogy lehet jövője, különben valamelyik fél az eddigi tapasztalatok szerint igen is sérül.

De az enyhe alkohol mámor, a testi magány és a tény, hogy egy másik ember bőre pont úgy feszül nekem, ahogyan azt én szeretem, még mindig egy olyan összhatás, amiben elveszítem minden józanságomat. Az pedig, hogy szex és más semmi hihetetlenül ritkán működik, valaki mindig elkezd érezni és többet akarni. És én nem akarok senkit sem bántani, főleg nem őt, lerí róla, hogy sebezhető.

Már most látom (eddig is láttam), hogy nem illünk össze, hogy máshol tartunk, mások vagyunk, mást akarunk. Persze ez nem von le abból, hogy értékelem a barátságát, élvezem a figyelmét és jól esik a közelsége, az érintése, hogy az éjszaka újra és újra magamhoz húztam, mert szükségem volt az ölelésére és a bőre melegére. De ki vagyok én, hogy egy másik embert "kihasználjak"?! Hülye kis csitri vagyok, az.

(Bármennyire is felhúztam egy védő falat, hogy még véletlenül se engedjem magamhoz közel - azért ő még attól tartok vesémbe lát.Mikor csesződött így el az emberekhez való viszonyom? )

vers

Ki minek gondol, az vagyok annak…

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

te vagy magad ki e jelet vonja

s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

mert fénye-árnya terád sugárzik.

Itélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

(Weöres Sándor)

foo

Még mindig nem igazán tudom, hogyan kerültem tegnap a Fishing on Orfű fesztiválra (illetve persze hirtelen ötlet, meglepetés, miegymás), de a szalag a karomon, a hátfájás és a nátha mind erről tanúskodik. Volt egy csomó zene - ami még érdekelt volna is - de mindet csak emberbarát távolból figyeltem. Rinyáltam a higiéniás állapotokon, frusztráltak a pisilési lehetőségek, nem vittem elég meleg ruhát, hamar és bután kiütöttem magam, illetve jaj de nem tudok sátorban aludni. Úgy szeretnék fesztiválarc lenni, de annyira nem vagyok az.

üzen a zene

driving

photo by jambrik máté

Tegnap összeültünk hatan és "spanyol est"-et tartottunk, volt tapas meg paella, desszertnek pedig narancs torta, és ki lettem kiáltva kaja führernek, pont akkor, amikor végre egyszer bevontam a csajokat is a konyhai előkészületekbe. Na de kedvemet ez sem szegte, jó móka volt meg scrabble.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy írt a nyelvvizsga előkészítő tancinéni stikában, hogy a szóbeli nyelvvizsgám 25 pontból 23-ra lett kiértékelve, gratulál. Majd elmentem életemben először vezetni, igazi hippi, olajfoltos, szakadt bácsi, aki hál istennek nagyon kedves-vicces, jól választottam. Némi dumálás és motor tapizás után kihajtottunk a gyakorló terepre és mondta, hogy hajrá. Én pedig adrenalinnal pumpáltan neki álltam vezetni, és mit ne mondjak zseniálisan fantasztikus érzés, fél órát hajtottam azt a kedves kis Skodát, fel-le-jobbra-balra, motorfék, megállás, elindulás, minden. Nem hittem volna, hogy ennyit megyünk, nem hittem volna, hogy ennyire megy. Alig pár kivetni valója volt, például, hogy ne menjek túl gyorsan és Magyarországon jobbos a közlekedés - ezen kívül megdicsért és viccesen közölte, hogy első órán egyébként illett volna párszor lefullasztani a motort. Holnap is megyek, jessz. Valaki igazán vehetne nekem egy autót a tanfolyam végén, környezetvédelem ide vagy oda.

drukk

Holnap nyelv-vizsga, mindenhez van kedvem csak készüléshez vagy alváshoz nem. Nem vagyok teljesen magabiztos ezzel kapcsolatban, hiszen annyira más az elvárás az iskola padban, mint az életben. Az iskola padban szépen, helyesen beszélni tanul az ember - a mindennapi életben praktikusan. Én megyek többre a nyelvtudásommal, de erre tesznek azok, akik a papírt adják. Jogos, meg minden, csak na... Ne legyen holnap "konyhanyelv": wanna meg gonna, up to you, anyway, innit?, félmondatok.

Jövő héten pedig nem főzök - legalább is nem minden nap - bármennyire is jól jön a Brádörnek, hogy tud munkába kaját vinni, meg bármennyire is jó az emésztésnek. Mert úgy tűnik, hogy a gyülekező párnácskáknak egyáltalán nem tesz jót a konyhai serénykedés.

Jelige: főzőtudományomat elcserélném két vékony, hosszú lábra.

munka

Néha attól félek megártott az 5 év gyereknevelés - bármilyen szituációban, bárkivel szemben rendkívül anyáskodóan tudok megnyilvánulni (néha csodálom, hogy vannak még barátaim, baromira idegesítő lehetek).

Ma reggel a tény, hogy mennyire odaadóan és lelkesen csomagoltam a bátyámnak ebédet, egészen megijesztett. Egyszerűen igényem van arra, hogy gondoskodjak valaki(k)ről. Le kéne szokni erről, mert a saját család sem mostanában lesz, addig viszont nem kéne őrületbe kergetni mindenkit.

sunshine

Néha nem áldásnak, hanem átoknak érzem, hogy szeretek-tudok főzni, hiszen se az alakomnak, se igazából semminek nem tesz jót, hogy olyan jól elszórakoztat az, hogy csinálok valami finomat (meg a konyhából egy romhalmazt), aztán jóízűen beeszek belőle. Le kellene szokni az evésről.

Na de rendkívül produktív vagyok, az előző hét végén tettem egy sikeres KRESZ vizsgát (remélhetőleg e hét végén egy sikeres nyelvvizsga is lesz), úgyhogy lassan indul a vezetés. Újra telepítettem Sanyit, a laptopot, ami egészen lehetetlen feladatnak tűnt, mégis büszkén mondom: megbirkóztam vele. Ez is azon dolgok közé tartozott, amit soha eszembe sem jutott volna magamtól megcsinálni, mondván úgyis mindig akad egy férfi, aki elvégzi helyettem (amúgy meg tuti nem menne).

Foglaltam asztalt a pénteken esedékes 5 éves osztálytalálkozónkra. Egy részről nagyon kíváncsian várom, más részt igazán remélem nem lesz ott régi barátnőm, V.. Neki volt évekig az a sportja, hogy csúnyán kihasznált. Az pedig, hogy pár hónapja azt hallottam, hogy szerinte elkurvultam, már igazán csak hab volt a tortán.

A fotós iskola, amit annó beharangoztam, csak csúszik és csúszik, de most már úgy néz ki a hónap végén az is beindul. Boldogság.

best ever love song.

out

Tegnap gyömbivel tartottunk egy rögtönzött kocsma túrát, rendkívül hangosan és rendkívül hamisan virnyogtuk azt, hogy no one, elboroztunk egy kevés agysejtet, éjszaka gyros-oztunk, rengeteget nevettünk (meg kicsit depiztünk) és fenhangon beszélgettünk arról, hogy szex. Mind ez persze lehetne a mellett, hogy kiegyensúlyozottak vagyunk és boldogok (mondjuk nekem nincs okom panaszra) - de ettől még ez hiányzott, nagyon is. Persze mind ezt 18 alatt ne csináljátok utánunk. I had so much fun.

burning

Két dolgot utálok igazán, szívből az internetben (az internetezési szokásaimban):

1. amikor pasikat csekkolok facebook-on.

2. amikor a blog statisztikáját figyelem, hogy honnan olvasnak.

Gusztustalan szokások ezek, fúj. Életemben csak egyszer olvastam bele olyanba, amibe nem lett volna szabad, amikor a zsigereimig tudtam, hogy D. megcsal - és igazam is lett. De igazán felnőhetnék már, jó lenne ha elmúlna úgy egy hét, hogy fogalmam sincs hány új ismerőse van XY-nak és ZZS-nek vagy ebből és abból a városból ide látogatnak-e még....

písz

Találtam ezt a képet és nagyon megtetszett...

Sosem tudtam megérteni azokat az embereket, akik kitalálnak maguknak egy vagy több ellenséget, hogy a világ azért szart mert: a melegek, feketék, sárgák (netán kampósorrú, bipsi, vöröstengerész gyalogosok, akik még büszkék is rá). Legyünk már egy kicsit elfogadóbbak és szeressük egymást. Na.

*Meg gondolkodtam azon is, hogy a Firework egy mennyivel jobb nóta lenne, ha az ő szájába adták volna, merthogy ő egy gay aktivista és még énekesként is zseniális.

single lady

Életemben nem voltam még ennyire szingli, mégis ennyire kiegyensúlyozott egyszerre. És változom, azt kell, hogy mondjam, régen a csak szex és más semmi kapcsolataimból is volt pár a tarsolyban - ma csak akkor kötnék kompromisszumokat, ha igazán érzem, hogy megéri.

Persze, amikor bárhová nézek mindenki szájában van valaki egy cseppnyi irigység is elbújik a mosolyomban. Most egy ember kell, akit tudnék szeretni és emellett persze jókat szexelünk - most nem elégszem meg a jókat szexelünk-kel.

nájsz

A csütörtök azért remekül záródott. Kezdve a sörbiciklivel 6-8-ig, amin kellő férfi nép hiányában én is tekertem. Nem egyszerű sörözni, pedálozni, nevetni és rendkívül jól érezni magad egyszerre, de nekünk sikerült! Ha te is láttad a belvárosban forgalmi dugót és látványosságot okozó idiótákat, akkor azok mi voltunk.

A probléma ott volt, hogy 8-kor nem szűnt meg az ivászat, hanem folytatódott hajnali 2-ig. Majd hajnali 5-kor felébredtem arra, hogy nagyon szomjas vagyok és nagyon fáj (az izomláz) és derékszögben vánszorogtam kifelé a konyhába a saját és a tesómék röhögésétől kísérve. Ilyet én még nem éltem, hogy izomláz fekve fájjon, de úgylátszik sunyi dolog ez a sörbicikli.

Két óra forgolódás és 11 órai kelés után rendkívül mulatságosnak találtam a másnaposságom mértékét, nyomorékul, fejfájosan kapartam össze az angol házit, hogy aztán az óráról enyhén késve újongás fogadjon a csoporttól (nem hitték, hogy bevánszorgok). Imádom a mindennapjaimat, carpe the fuck out of this diem.

dark

bye

Nem tudom, hogy zseni vagyok vagy csak nő - minden esetre egy fülpiszkáló, és hipó segítségével kifehérítettem az eladásra készülődő (fehér) görkorcsolyámon a letakaríthatatlan foltokat.

Sajnálom szegényt, jó korcsolya, nyílván bukok is rajta rendesen. De hát az én lábamon életveszélyes volt.

sad

Az olyan rossz, amikor valakinek fáj és te nem tudod elmúlasztani neki.

tall

Én 23.5 évig éltem abban a meggyőződésben, hogy nekem nincs (külsőleg) férfi ideálom - mert a sötét haj, sötét szem azért annyira nem szűkíti le a felhozatalt. Az eddigi pasijaim mind különböző típusok voltak.

Viszont az elmúlt időszakban sorozatosan tapasztalt események után attól tartok mégis van esetem: "A magas férfiak", így, gyűjtőnévként. Ma is állok a buszon, beáll mellém egy két métert súroló pasi az én térdeim meg úgy elkezdtek remegni, de úgy, hogy azt hittem odaborulok elé, bociszemekkel, hogy: légyszi-légyszi kelljek már. Pedig ez egyáltalán nem az én stílusom. Illetve, ha belegondolok, életemben egyszer kezdeményeztem (egy magas pasinál).

Brádör

Olyan kis cunci a bátyám - a KRESZ tanfolyam kellős közepén kapom tőle az SMS-t, hogy imád. Válaszoltam neki, hogy ezt nem-e a csajának szánta? Nem. (Aztán rájöttem, hogy hazaért és megtalálta, amit főztem, meg a citromos Gösser-t. Méghogy a férfiakhoz nem a hasukon keresztül vezet az út.)

he?

Egy volt évfolyamtársam telezúdította a facebook-ot olyan képekkel, amin a nagyjából hatvanéves pasiját ölelgeti és esküszöm hánynom kell. Egy dolog a nagyobb korkülönbség - mondjuk 10 év, nekem például annyi fér bele - na de, hogy az unokája lehetne? Pedig igazán kedveltem a lányt, mosolygós, nevetős, friss, üde, csinoska - de rendkívül betegnek látom az egészet a sárguló hajú, aszott bőrű, lógó fülű bácsinak a karjaiban. Pedig nyilván fiatalosnak szánja magát az ürge, Ed Hardy pólóban feszítve (horpadt mellkasát). Valószínűleg sok pénze van. Ollé.

summer

Ma kivittem a kockás pokróckámat a Margit-szigetre, és a gesztenyefa árnyékában elheveredve, citromos-ananászos vöslauer vizet szürcsölgetve neki álltam KRESZ-t tanulni. És rámtört a lelkiismeret furdalás, hogy ez milyen dolog, hogy semmi hasznosat nem csinálok - ergo nem dolgozom ki a belemet éppen - mert 23 évesen, munkanélküliként, kockás pokrócon a Margit-sziget árnyas fái alatt heverészni és tanulni azért elég demagóg dolog. Aztán rájöttem, hogy a lelkiismeret furdalás bekaphatja, én ezt most megérdemlem, én már 5 évet ledolgoztam az életemből (mit ledolgoztam - lerobotoltam), amit más a pokrócon heverészve töltött, most én jövök.

Aztán még zápor-illatot is szimatoltam és kövér cseppeket is néztem, meg esőben szaladgáló, frizbiző embereket és közben egy pók szaladgált rajtam, és a gesztenyefa apró ágacskákat pottyantott a lábamra. És biz' Isten 100 méteres környezetemben senki nem gondolt hülye politikusokra és azt is elfelejtették, hogy pesszimistának kéne éppen lenniük, pedig magyarok.

Mindenki a zöldre, a kezdődő nyár meleg napjaira, vattacukorra, lovaskocsi kattogásra, gitár hangra, tollaslabdákra, meleg eső szagra, fűben paskoló kisbabákra gondolt - a lányok a fiúk meztelen felsőtestén viháncolásra, a fiúk a lányok könnyű, tarka, apró ruhái látványára.

ha már lúd, legyen kövér - azaz a top ten celeb férfi és amit látok bennük, meg a ráadás

1. Szexualitás.
2. Sárm.

3. Precízió.

4. Harmónia.

5. Hang.

6. Szenvedély.

7. Erő.

8. Bohémia.

9. Zsenialitás.

10. Humor.

+1. A legfantasztikusabb közéleti figura.

+1. A jelenlegi női szerelmem.

1. Melltartóban alszol?

Nem. Reggelre csíkos lesz tőle az ember és fáj.

2. Zokniban alszol?

Megesik. Ha nagyon hideg van, illetve ha száraz a lábam, mert ilyenkor lefekvés előtt rákenek egy liter krémet és ráhúzok egy zoknit, had iszogassa, amíg alszom.

3. Inkább egyedül aludnál, vagy valaki mással?

Attól függ. Imádom, ha van mellettem egy férfi, viszont nem vagyok összebújva alvós.

4. Szereted a drámát?

Nem. Ettől még néha űzöm.

5. Lányos lány vagy?

Nem. Igen. Hosszú haj van, csini ruhák akadnak, imádok minden lányos dolgot (smink, parfümök, stb.), szoktam hisztizni, viszont ettől még néha azt érzem egy férfi bújt el bennem.

6. Kit öleltél meg utoljára?

Anyámat.

7. Kicsi vagy nagy táska?

Big. Bigger. Biggest.

8. Alacsony vagy?

180 cm-el nem igen. Sőt.

9. Szeretsz most valakit?

Én mindig igyekszem mindenkit.

10. Van a Facebook-jelszavadnak bármi köze egy fiúhoz?

Never.

11. Zavar ha piszkos a zoknid?

Kit nem?

12. Önteltnek tartod magad?

Nem.

13. Beöltözöl Halloweenkor?

Nem. De egyszer mindenképp ráveszem majd magam.

14. Be tudod úgy hajlítani valamelyik végtagodat, ahogy a többiek nem?

A hüvelykujjam hátrahajlik és be tudom hajlítani csak a legutolsó porcát az ujjaimnak, az ér?

15. Melyik a legfurább hely, ahol aludtál?

Metró. Állva.

16. Megfogta valaki a fenekedet az elmúlt 24 órában?

Az anyám. (Vannak dolgai). Meg mintha egy haverom.

17. Pletykálnak rólad valamit?

Hogy kurva vagyok. Másról nem tudok.

18. Szólítasz bárkit a vezetéknevén?

Ez gimiben volt a módi.

19. Milyen színű melltartó van rajtad?

Fekete.

20. A sötét vagy a világos hajú fiúk tetszenek jobban?

Sötét. Meg George Clooney.

21. Mit tegyen egy srác, hogy megkedveld?

Legyen karakter. Egy megkedvelhető karakter. Az üres embereket nem szeretem, akiben meglátok valamit, ami tetszik, azt kedvelni szoktam.

22. Van most legjobb barátod?

Nem vagyok benne biztos, hogy szeretem ezt a kifejezést, így inkább azt mondom: vannak fantasztikus, csodálatos, hihetetlenül rendkívüli barátaim.

23. Összetört már a szíved valaha?

Eddigi életem férfijainak 95%-a kicsit-nagyon megtette.

24. Gondolkoztál már plasztikai műtéten?

Például az igen csak asszonyos combjaimból bárki vihetne egy jelentős darabot.

25. Elégedett vagy az életeddel?

Szerintem nagyon kevés ember elégedett, személy szerint igyekszem kihozhatni a kihozhatót és megpróbálni élvezni és boldognak lenni abban, ami adatott. Több-kevesebb sikerrel megyeget.

26. Csábították el már tőled fiúdat?

D-t. De őt nem igen kellett csábítani, ment minden punci után gondolkodás nélkül.

27. Ugrottál már ruhástul medencébe?

Dobtak. Dunába. Ér?

28. Inkább fiú- vagy lány barátaid vannak?

Inkább lány barátok, inkább fiú haverok. Meg van egy Brádör, aki egy ilyen mutáns létforma és nagyon kedvelem, mint barátot is.

29. Pofoztál már meg srácot?

Egen.

30. Mitől félsz a leginkább?

Mások halálától.

31. Sírtad már magad álomba?

Nem. Sírtam már ágyban, lefekvés előtt, de én kisírom magam, átgondolom és csak aztán alszom el.

32. Volt már, hogy egyszerűen sehogy sem tudtál kirázni valakit a fejedből?

I do that all the time.

33. Hiszel abban, hogy aki egyszer megcsalt, az többször is megfog?

Tapasztalat szerint igen.

34. Kívántad már valaha bárcsak híres lennél?

I wanna be famous I wanna be a star I wanna be in movies.

35. Hiányzik most valaki?

A gyerkőcök, meg az egyetlen pasi, akit meg tudtam verni csocsóban.

:)

Meg kell osztanom, hogy fülig ér a száj, mert akkor még vezetni is neki állok megtanulni holnap utántól. Majd szólok mikor ne rójátok a város utcáit, hiszen egész biztos életveszélyes leszek.

murphy

Azért azt kell, hogy mondjam a testem világ életemben magaslabdákat osztott nekem, lehetetlen harcot vívok vele. Néha kedvem lenne lecserélni a kis mocskot.

Tehát ott van a fő gonosz, a párnázott kis tagjaim, ami ellen hiába étkezem relatív egészségesen és hiába mozgok relatív sokat, vékony csak nem akar lenni. Aztán a fogaimról ne is beszéljek - a top fogkrémekről, top fogkefékről, meg a negyed órás lefekvés előtti procedúráról, hogy mosás, fogselymezés, öblögetés. Holnap is megyek fogorvoshoz és megint vagy egy kisebb vagyont otthagyok a helyreállításukért. Ott van még az egyszerre száraz és zsírosodásra hajlamos bőr, ami még hegesedik is.

Erre persze megjön a labor eredmény, hogy magas mind a jó, mind a rossz koleszterin szintem, fél évente kontroll. Fuck you very much kedves test, látszik hiába próbálkozom. Legalább ezzel hajlamos vagyok nem túl idősen meghallni mondjuk szívrohamban, ergó az öregedéstől nem kell paráznom. Always look on the bright side of life.

school

Azt mondom iskola (angol), meg azt mondom cunci csoporttárs fiúka. Aki megböködi a lábad, megsimizi a karod, megnevettet, mókáztok és az óra végén pirulva bevallja, hogy veled élvezett a legjobban társalogni. Lehet lassan át kéne térni az idősebb pasikról, a vidám kis tejfeles-szájú korombéliekre.

sick.

Ma reggel labor vizsgálaton egészen szürreális élményem volt a saját véremmel. Volt én nekem vérvételben részem dögivel, amikor pajzsmirigy gyulladással jártam két havonta kontrolra, de még sosem hatódtam meg, csak szimplán utáltam.

Elhelyezkedtem a székbe (a mellettem levő szerencsétlen nőt már konkrétan ötödször szúrták meg, hogy megtöltse azt a 3 fiolát, amit kellett), a nővér szúrt, majd a vérem belezubogott az első üvegcsébe és én egészen megsajnáltam, majdnem el is sírtam magam, hogy hová csapolják szegényt, olyan szép piros és élettel teli volt, és biztos nagyon jól érezte magát bennem. A második üvegcsénél, amikor cserélte a csaj ráspriccelt az ölére, akkor kárörvendtem - nesze neked, legalább hipózz csak, ha már itt lopsz tőlem. A harmadiknál meg egy kicsit már szédültem az élménytől - éhgyomorra mész, az öblös jóreggeltkávé még nem ébresztett fel - de büszke voltam, hogy milyen kis energikus vér ez. Aztán kimentem és befoglaltam a kávéautomatát...

Nem tudom ez normális-e, hogy ekkora elánnal működnek bennem a dolgok, de vámpír hajlamaim most kiderült, egészen biztosan vannak. Mert azóta is arra gondolok, hogy milyen szépen áramlott kifelé az a vér. (Meg arra is, hogy erről milyen jó fotókat lehetne csinálni.)

sugar

Szeretem az olyan exeket, mint Cukor Úr, akinek kőgazdag bizniszmen létére egy perc szabad ideje is alig akad (mondjuk ezért dobtam), de ünnepekkor, meg every once in a while megérdeklődi a lehető legkedvesebben és legtermészetesebben, hogy hogyan alakul a kis életem. És váltunk pár vidám hangvételű e-mailt és mosolyt csal az arcomra. És ennyi.

Én nem szeretem kizárni az embereket az életemből, és aki egyszer fontos volt és nem csinált semmilyen ördögi galádságot, arról igenis tudni akarom, hogy még él és virul.

how wonderful life is

Én azt hittem csak Ellie Goulding-ba vagyok szerelmes mostanság - ingerenciát érzek arra, hogy akárhányszor hallom ahogy énekel, az ölembe ültetessem és megsimogassam azt a cuki kis szőke buksiját (pedig alapjáraton elég kevés szőke ember szimpatikus, nálam ebben nyilvánul meg a rasszizmus)... De amikor ma a metrón egy hihetetlenül édes, pici, öreg nénivel műveltem volna hasonlókat rájöttem: lehet éppen az életbe vagyok szerelmes.

Tavasz van, a barátaimmal mulatozunk, főzünk, ugra-bugrálunk; és bár a világ szar, és minden reggel kikerekedik a szemem kávé szürcsölés közben az index belföld rovatát olvasgatva, és kelet felé a szerencsétlenek sorba szenvedik el a katasztófákat, délre pedig vadászgépek repkednek - azért én még önző módon jól érzem magam benne.

És beiratkoztam a nyelviskolába, és beiratkoztam a fotós iskolába, és haza felé olyan aranyosan túrta az a pici kislány az orrát a buszon, az ablakon át nézegetve az embereket és a várost - mert még ő is tudja, hogy az jó. (Mármint az utóbbi, az előbbi nem feltétlen).

peace.

El kell ismernem, hogy már érett egy helyzetjelentés. Viszont érdekes: pont akkor nem veszi rá magát az ember az írásra, amikor minden egészen rendben van.

Persze semmi sem tökéletes - például egy magas férfi besétálhatna az életembe - de én nem vagyok maximalista, már annak is nagyon tudok örülni, ami most van. Mert millió dolgot elintéztem, telefont, bankot, TAJ-t, kiválasztottam a nyelvvizsgát és arra az előkészítő tanfolyamot. (Mókásnak tűnhet, hogy előkészítő tanfolyamra akarok menni 4.5 év intenzív angolul beszélés után, de aki ott kint tanulja meg a nyelvet, annak igen is át kell azt formálnia magyar standardá). Májusban meg jelentem alásan elkezdem magamat alkalmazott fotográfussá képeztetni, és szeptemberben a mellé még felveszek majd valami mást is. Ez utóbbi még kicsit képlékeny, de ötlet akad bőven.

Jelenleg élvezem még a jól megérdemelt pihenést. El sem tudom mondani mikor voltak utoljára ilyen nyugodt reggeleim, amikor van időm arra, hogy megfőzzem a kis kávémat, gondosan felhabosítsam mellé a tejet és a híreket olvasgassam.

A szobám kész, kiselejteztem a még gimnáziumi füzeteket, tankönyveket és egy bőröndnyi ruhát, meg jött egy extra könyvespolc, hogy beférjenek a L.-ból hozott holmijaim. És nagyokat mosolyogtam régi naplókon, emlékkönyveken. Anyámék is hazautaztak, ami összességében meglepően békésen telt és öt év után elősször feledkeztem bele húsvéti sonkába.

Egyébként totálisan a versenysúlyom felső határán vagyok, amin az anyámék által tele pakolt hűtő és szekrények nem igen segítenek. (Ha nem lenne annyi programom a hétre már mehetnék is a vágóhídra). De most még ez sem szomorít el, tudom, hogy vissza áll majd ez is minden mással. Tegnap például már tornáztam egy órát az otthon melegében, mini taposó géppel, hasprésekkel meg súlyzókkal. De most inkább neki állok sütni valami almásat...

home sweet home

Hát itthon vagyok. 4 év, 4 hónap és 23 nap után végleg vagy sokáig, vagy nem tudom. De végre nincs rohanás, végre mindenkire van időm és tudom, ha a héten nem sikerül valakit besűrítenem ott lesz majd a következő is.

Kicsit még idegen az érzés, és az utcák is régi ismerősök, újra felfedezésre szorulnak. Még nem tudom pontosan mi lesz, de ez nem folyt meg. És a mellkasomat feszítő szikla sincs többé - ott vagyok, ahol lennem kell.

Merem remélni a legjobbakat, a jövő majd úgyis a kedvemre alakul (de legalább azt biztosra tudom, hogy az itteni barátaim felkaparnának a porból, ha oda esnék).

Összesen hét bőrönd és két nagy doboz hever szerte a lakásban, kipakolásra várva, ki sem látok belőlük. De jól esik a berendezkedés.

i have great friends, but most importantly i have a great gyömbérke.

6

Mindig olyan gondosan megbeszélem a srácokkal, hogy én most elmegyek (ugyebár másodszor), és mindig azt hiszem olyan tökéletes munkát végzek, hogy ennek örüljenek és ne bánkódjanak... Aztán ma rájöttem, hogy tévedtem. Én mondtam szépen a szövegemet, hogy nekem el kell mennem, nanny-k nem maradhatnak örökké, de jön majd a csajszi (mellesleg magyar, úgy látszik már kitartanak a népünk mellett) és tök jó lesz, és aranyos meg kedves, és igen, majd sokat focizik veletek meg minden. Én meg majd néha-néha látogatok és most, hogy már tudnak írni majd levelezhetünk is, az jó móka... Erre J. közbe vág, hogy: de én nem akarom, hogy elmenj. Szomorú kis arccal. Ezt akkor sem mondták, amikor 2.5 év után mentem el - ez most 8 hónap volt. Ezt most egyáltalán nem vártam, tekintve, hogy velük nem sok időt töltöttem (hiszen iskolában vannak), jó részt a bébi volt a feladatom. Az a kevés idő délutánonként is stresszeléssel telt, házi miatt, legyen már a vacsora befejezve, legyen már a fürdés megejtve, legyünk már hajlandóak lefeküdni. Elég, ha én itt hagyok egy szeletet velük magamból, nem kell, hogy belőlük is eltűnjön egy. Vagyok annyira önzetlen, hogy azt kívánjam egyáltalán ne hiányozzak nekik (tudom milyen gyerekként hiányolni egy személyt), úgyhogy nagyon elszomorodtam. Aztán eszembe jutott az is, ahogy babuci kalimpál a kis kezeivel meg lábaival, nevet meg csiripel, amikor megyek érte a szobájába alvás után és meglát... És jaj de fogok sírni jövő hét szombaton.