tales

the end

2011-08-23T23:09:00.004+01:00

Két és fél nap keresgélés és fél nap szerkesztgetés után íme:

http://c8ie.wordpress.com/

Remélem áttalál oda az itteni maroknyi kis emberkupacom. És legyetek szívesek írjatok rám régi ismerősök, akik elvesztek a saját költözéseik, az én kimaradásaim között!

Friss erővel, lelkesedéssel kívánok "újra" belevágni. Ezt itt már nagyon nem éreztem sajátomnak...

Viszlát blogspot, viszlát majdnem 3 év - nem vesztél el, csak átalakultál.

finito

2011-08-22T15:16:00.004+01:00

Ma megtapasztaltam a vég kezdetét - 14.35-kor automatikusan kapcsoltam be a TV-t, mert kezdődött a Doktor House. Eddig soha nem néztem, legfeljebb mással, véletlenül. (Nem vagyok egy sorozatbuzi.) De mostanság sokat vagyok itthon napközben. Pedig ez az utolsó teljes hét a nyárból, aztán szerintem már suli kérdésben kell ügyezni.

Úgy mennék minden nap valamerre, mondjuk állatkertbe, strandra, koncertre, bulizni, ülni és beszélgetni egy kávézó teraszán - de hát így jár az, aki a kelleténél jobban kiköltekezte magát a nyárra. Amikor nem mehet, még inkább elvágyik az ember. Legalább takarítanék ki!

Szerveznek olyan tanfolyamokat, hogy hogyan kell NEM a fenekére nézni a legutolsó garasnak is? Akkor egyedül tudtam spórolni, amikor együtt éltünk D.-vel. Mindig morcosan nézett rám, ha feleslegesen költekeztem...

Mellesleg sokat gondolkodom egy új blogon... Mármint nem feltétlen új "identitáson", hanem csak egy elköltözött, friss fejezeten. Valahogy jól esne lezárni a londoni éveket, így blogolásban is, és tiszta lappal indulni...

s.j.

2011-08-21T12:32:00.000+01:00

summer

2011-08-21T11:58:00.004+01:00

Hihetetlen mekkora rinyapina tudok lenni, pedig szeretem azt hinni, hogy én mentes vagyok ezen nem túl hasznos női tulajdonságtól. Meg kell jegyezni, hogy a problémákat nem kell generálni.

Na de élvezzük ki a nyár utolsó hetét.

pain

2011-08-19T09:04:00.000+01:00

Végig nézve a tegnap estém maradványain, igazán szánalmasnak érzem magam. A nappaliban árválkodik egy lenyakalt üveg rosé - ami túl sürgős volt ahhoz, hogy poharat is keressek mellé - egy taknyos-könnyes-smink foltos zsebkendő kupac közepén. A fejem fáj, a szemeimen alig látok ki.

De legalább tudom, hogy fontos, különben nem marna ennyire a tudat, hogy lehet pont fog kerülni a 11. férfi mögé is, akitől boldogságot reméltem. Várakozom az "ítéletere", tegnap este óta szinte pisilni sem megyek a laptopom és a telefonom nélkül. Mert eljutottam odáig, hogy én már nem csak azért vagyok Vele, mert ezeket a lapokat osztotta az élet. Én is nőből vagyok, engem is meg kell néha erősíteni. Csak egy szót akarok hallani, hogy: kellesz. Hisz tegnap azért jöttem el tőle, mert arra a mondatomra, hogy "úgy érzem Neked mindegy, hogy éppen itt vagyok-e vagy sem" nem válaszolt. Hallanom kellett volna, hogy nincs igazam. Így, lassan két hónap után tudnom kell, hogy van-e helyem az életében. Van-e értelme annak, hogy együtt vagyunk, mert a "csak szex" egy idő után kifullad, vagy több kell nála vagy okosabb befejezni.

Bárhogy is lesz, legalább újra felébresztette bennem, hogy az embernek társ kell. Általa újra felfedeztem, hogy még tudok és még akarok adni. Mert előtte már kezdtem azt hinni, hogy egyedül a legjobb. Legalább nem vagyok üres.

men vs. women

2011-07-27T10:03:00.003+01:00

Hát, hogy is mondjam. Azért ez a vezetés elég kudarc. A gyorsításon (a mumusom), ami az utolsó feladat volt, buktam el a rutin vizsgámat. 35-40 helyett, csak 30-ra tornáztam fel az autót. Az pedig, hogy szaros 5 km/h-án esem el még nem elég.

A drága vizsgabiztos úr miután kiszállunk, hosszasan tartja a kezében a vizsgakártyámat, majd nyomatékosan, cselekedetit hatásszünetekkel tarkítva megjegyzi: ez egy nagyon jó kép magáról. Ebből csak arra tudtam következtetni, hogy burkolt felhívást közöl - ha kedves lennék, ő is.

Majd hazafelé merengek a buszon, amikor egy velem szembe lehuppanó fogatlan, gennyes tata elkezd rám kacsintgatni, szívni a nyálát és vigyorogni. Ekkor kezdtem el módszeresen nyelni a könnyeimet hazáig.

Tök jó, hogy még mindig léteznek olyan férfiak, akik erősíteni tudják benned az érzést, hogy nem könnyű nőnek lenni.

man

2011-07-25T22:55:00.003+01:00

Még mindig nem tudom mik vagyunk mi, de már egy hónapja vagyunk egymásnak. Az idő röpül. Nem tudom, nem is akarom címmel ellátni, ami köztünk van és nem a páromként mutatom be. Kínosan ügyelek rá, hogy ne felejtődjön ott semmim és ne kelljen komolyan elgondolkodnom rajtunk, de már az önámítást is befejezhetném, hogy ez semmi - mert ez valami. Ha rágondolok nincs lángolás - van viszont egy a simogató, melegítő mosoly és végtelen jó érzés. Amikor pedig nem láttam vagy öt napig, határozottan hiányzott.

Eleinte Őt féltettem tőlem, most Tőle féltem saját magamat. Le fogja rombolni a falakat, én pedig túlságosan is megszerettem (megszoktam) az utolsó londoni hónapokban az egyedül lét zord, de egyszerű és kényelmes nyugalmát. Megint, mindig kelleni fog majd, hogy legyen másik fél.

Nem akarom tudni, hogy mi ez, csak élvezni akarom. A Vele töltött idő pedig ezekben dúskál, nyitott a programokra, bújunk, beszélgetünk, eszünk, fürdünk, filmezünk, hülyéskedünk, aztán nevetünk a csínyjeinken, mint két gyerek. Ha tehetjük rengetegszer esünk egymásnak. A hétvége pedig igazi mérföldkő volt: felolvastunk. Éljenek sokáig a férfiak, akikkel lehet felolvasni! Mert az zseniális.

strip me

2011-07-21T20:29:00.001+01:00

help

2011-07-18T14:50:00.003+01:00

Jó kis hét lesz... Kiderül a felvételi, a nyelvvizsga. Továbbá elsősegély vizsgázom, és vissza vonom a jelentkezésem a fotós iskolából, ha már ennyire szarnak bele. Még jó, hogy a rutin vizsgám jövő hétre esik, különben jó eséllyel kaparnának össze kiskanállal a földről, mire minden megvan (vagy nincs).

De legalább este megyünk gyömbivel színházba.

irigy

2011-07-16T16:21:00.005+01:00

Tegnap ültem a buszon, épp egy hídon haladtunk át. Az ablakon kibámulva láttam egy bicikliző srácot, ahogy kitárt karokkal, mosolyogva gurul le az enyhe lejtőn. Olyan elképesztően irigy lettem egy másodperc alatt, hogy magamon is meglepődtem.

Azt a felhőtlen, mámoros érzést akartam, amit ő, ott érzett. Rossz volt a hangulatom egész nap, pedig semmi okom nem lenne rá. Még most is kicsit morcos vagyok, de az estével, mókával és alkohollal talán elkergetődnek a felhők.

Panaszra nincs okom, hisz ott vagyok, ahol lenni akarok, készül a jogosítvány, az iskola is majd csak elindul. Nyár van, időm, mint a tenger, újra és újra ráébredek milyen fantasztikus a belvárosunk, Budapest csodálatos a verőfényes napsütésben. Körül vesznek nagyszerű barátok, jókat szórakozunk. Bár a "semmi komoly" jelzővel van megpecsételve (mostanság nem szeretném, hogy azt kelljen mondanom: kapcsolatban vagyok), mégis van egy férfi az életemben, akivel jól érzem magamat.

Mégis-mégis, valami nem jó. Hiába, az embereknek vannak démonjaik, amik néha erősebbek a kelleténél.

i just don't know what to do with myself

2011-07-15T23:01:00.000+01:00

jellemző

2011-07-14T16:05:00.002+01:00

Ha egy képpel kellene jellemezni a férfiakhoz fűződő valaha volt viszonyaimat, az ez lenne. (Persze HER helyett HIM, és kék hálóinges pasi helyett kék hálóinges én). Nem jó ha kizárjuk az agyat a döntéshozásból (legyen szó az élet bármelyik területéről), de az ösztönlény szó alatt a szakirodalom egész biztosan engem ért. Hogy bánom-e? Nem. Amihez kedvem van, abba belevágok, így utólag nem kísértenek a "mi lett volna, ha"-k.

dark

2011-07-09T18:31:00.004+01:00

Mondtam neki, hogy félek az éjjeli erdőtől. Hát kézen fogott, mint egy gyereket és elvitt. Egy fajta bizalom játék ez - bíztam benne. Vagy egy órát sétáltunk, az orrunkig is alig látva, hallgatva a neszeket, érezve a felerősödött illatokat. El egészen egy kilátóig, csodálva Budapest fényeit.

Nem mondom, hogy nem voltak kétségeim, de amíg fogta a kezem biztonságban éreztem magam. Tényleg nincs semmi a sötétben és büszke voltam, amiért nem szaladtam el előle.

ha van pár percetek kérlek nézzétek meg a videót és szavazzatok, ismerőseim és nagyon szurkolok, hogy esküvőt nyerjenek! :)

2011-07-05T08:57:00.002+01:00

szólj hozzá: csak a csajom meg ne tudja

have a nice day!

2011-07-01T13:43:00.003+01:00

Azért zseniális a bátyámék társaságában lenni, mert velük felhőtlen az eltöltött idő. Jó részt fiúk, nem picsognak, hisztiznek, depiznek - kedves idióták, akikkel rengeteget nevetek. Lehet az alkohol bevitelem megduplázódik, de azt hiszem ennyi igazán belefér. Mire való a fiatalkor, ha nem arra, hogy feszegessük a határokat.

Persze most másnapos szenvedés van, illetve csak Ő, dolgozni sem ment be. A nők még ezt is jobban viselik... Én már megnéztem egy filmet, kimostam, kitakarítottam, megágyaztam a hétvégi vendégének, most mindjárt lefürdök, lemegyek a boltba - aztán majd kezdem is elölről az éjszakai életet. L.-el kapcsolatban is sokkal felhőtlenebb vagyok, hogy megmondtam mi az amit nem akarok és mert ezt így elfogadta. This is the beginning of a beautiful friendship.

diéta?

2011-06-29T23:20:00.001+01:00

again

2011-06-28T19:16:00.004+01:00

Nagy naivan azt hittem, hogy most már tényleg tudom kezelni, ha egy férfi közeledik hozzám és persze újra kiderült, hogy nem. Azt hittem, most már letisztáztam magammal, hogy csak akkor kezdek bele valamibe, ha látom, hogy lehet jövője, különben valamelyik fél az eddigi tapasztalatok szerint igen is sérül.

De az enyhe alkohol mámor, a testi magány és a tény, hogy egy másik ember bőre pont úgy feszül nekem, ahogyan azt én szeretem, még mindig egy olyan összhatás, amiben elveszítem minden józanságomat. Az pedig, hogy szex és más semmi hihetetlenül ritkán működik, valaki mindig elkezd érezni és többet akarni. És én nem akarok senkit sem bántani, főleg nem őt, lerí róla, hogy sebezhető.

Már most látom (eddig is láttam), hogy nem illünk össze, hogy máshol tartunk, mások vagyunk, mást akarunk. Persze ez nem von le abból, hogy értékelem a barátságát, élvezem a figyelmét és jól esik a közelsége, az érintése, hogy az éjszaka újra és újra magamhoz húztam, mert szükségem volt az ölelésére és a bőre melegére. De ki vagyok én, hogy egy másik embert "kihasználjak"?! Hülye kis csitri vagyok, az.

(Bármennyire is felhúztam egy védő falat, hogy még véletlenül se engedjem magamhoz közel - azért ő még attól tartok vesémbe lát.Mikor csesződött így el az emberekhez való viszonyom? )

vers

2011-06-28T18:39:00.004+01:00

Ki minek gondol, az vagyok annak…

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

te vagy magad ki e jelet vonja

s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

mert fénye-árnya terád sugárzik.

Itélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

(Weöres Sándor)

foo

2011-06-26T17:40:00.003+01:00

Még mindig nem igazán tudom, hogyan kerültem tegnap a Fishing on Orfű fesztiválra (illetve persze hirtelen ötlet, meglepetés, miegymás), de a szalag a karomon, a hátfájás és a nátha mind erről tanúskodik. Volt egy csomó zene - ami még érdekelt volna is - de mindet csak emberbarát távolból figyeltem. Rinyáltam a higiéniás állapotokon, frusztráltak a pisilési lehetőségek, nem vittem elég meleg ruhát, hamar és bután kiütöttem magam, illetve jaj de nem tudok sátorban aludni. Úgy szeretnék fesztiválarc lenni, de annyira nem vagyok az.

üzen a zene

2011-06-22T09:36:00.001+01:00

driving

2011-06-21T16:20:00.006+01:00

photo by jambrik máté

Tegnap összeültünk hatan és "spanyol est"-et tartottunk, volt tapas meg paella, desszertnek pedig narancs torta, és ki lettem kiáltva kaja führernek, pont akkor, amikor végre egyszer bevontam a csajokat is a konyhai előkészületekbe. Na de kedvemet ez sem szegte, jó móka volt meg scrabble.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy írt a nyelvvizsga előkészítő tancinéni stikában, hogy a szóbeli nyelvvizsgám 25 pontból 23-ra lett kiértékelve, gratulál. Majd elmentem életemben először vezetni, igazi hippi, olajfoltos, szakadt bácsi, aki hál istennek nagyon kedves-vicces, jól választottam. Némi dumálás és motor tapizás után kihajtottunk a gyakorló terepre és mondta, hogy hajrá. Én pedig adrenalinnal pumpáltan neki álltam vezetni, és mit ne mondjak zseniálisan fantasztikus érzés, fél órát hajtottam azt a kedves kis Skodát, fel-le-jobbra-balra, motorfék, megállás, elindulás, minden. Nem hittem volna, hogy ennyit megyünk, nem hittem volna, hogy ennyire megy. Alig pár kivetni valója volt, például, hogy ne menjek túl gyorsan és Magyarországon jobbos a közlekedés - ezen kívül megdicsért és viccesen közölte, hogy első órán egyébként illett volna párszor lefullasztani a motort. Holnap is megyek, jessz. Valaki igazán vehetne nekem egy autót a tanfolyam végén, környezetvédelem ide vagy oda.

drukk

2011-06-16T20:59:00.003+01:00

Holnap nyelv-vizsga, mindenhez van kedvem csak készüléshez vagy alváshoz nem. Nem vagyok teljesen magabiztos ezzel kapcsolatban, hiszen annyira más az elvárás az iskola padban, mint az életben. Az iskola padban szépen, helyesen beszélni tanul az ember - a mindennapi életben praktikusan. Én megyek többre a nyelvtudásommal, de erre tesznek azok, akik a papírt adják. Jogos, meg minden, csak na... Ne legyen holnap "konyhanyelv": wanna meg gonna, up to you, anyway, innit?, félmondatok.

Jövő héten pedig nem főzök - legalább is nem minden nap - bármennyire is jól jön a Brádörnek, hogy tud munkába kaját vinni, meg bármennyire is jó az emésztésnek. Mert úgy tűnik, hogy a gyülekező párnácskáknak egyáltalán nem tesz jót a konyhai serénykedés.

Jelige: főzőtudományomat elcserélném két vékony, hosszú lábra.

munka

2011-06-15T09:28:00.004+01:00

Néha attól félek megártott az 5 év gyereknevelés - bármilyen szituációban, bárkivel szemben rendkívül anyáskodóan tudok megnyilvánulni (néha csodálom, hogy vannak még barátaim, baromira idegesítő lehetek).

Ma reggel a tény, hogy mennyire odaadóan és lelkesen csomagoltam a bátyámnak ebédet, egészen megijesztett. Egyszerűen igényem van arra, hogy gondoskodjak valaki(k)ről. Le kéne szokni erről, mert a saját család sem mostanában lesz, addig viszont nem kéne őrületbe kergetni mindenkit.

sunshine

2011-06-14T18:14:00.003+01:00

Néha nem áldásnak, hanem átoknak érzem, hogy szeretek-tudok főzni, hiszen se az alakomnak, se igazából semminek nem tesz jót, hogy olyan jól elszórakoztat az, hogy csinálok valami finomat (meg a konyhából egy romhalmazt), aztán jóízűen beeszek belőle. Le kellene szokni az evésről.

Na de rendkívül produktív vagyok, az előző hét végén tettem egy sikeres KRESZ vizsgát (remélhetőleg e hét végén egy sikeres nyelvvizsga is lesz), úgyhogy lassan indul a vezetés. Újra telepítettem Sanyit, a laptopot, ami egészen lehetetlen feladatnak tűnt, mégis büszkén mondom: megbirkóztam vele. Ez is azon dolgok közé tartozott, amit soha eszembe sem jutott volna magamtól megcsinálni, mondván úgyis mindig akad egy férfi, aki elvégzi helyettem (amúgy meg tuti nem menne).

Foglaltam asztalt a pénteken esedékes 5 éves osztálytalálkozónkra. Egy részről nagyon kíváncsian várom, más részt igazán remélem nem lesz ott régi barátnőm, V.. Neki volt évekig az a sportja, hogy csúnyán kihasznált. Az pedig, hogy pár hónapja azt hallottam, hogy szerinte elkurvultam, már igazán csak hab volt a tortán.

A fotós iskola, amit annó beharangoztam, csak csúszik és csúszik, de most már úgy néz ki a hónap végén az is beindul. Boldogság.

best ever love song.

2011-06-11T09:54:00.000+01:00

out

2011-06-08T16:27:00.004+01:00

Tegnap gyömbivel tartottunk egy rögtönzött kocsma túrát, rendkívül hangosan és rendkívül hamisan virnyogtuk azt, hogy no one, elboroztunk egy kevés agysejtet, éjszaka gyros-oztunk, rengeteget nevettünk (meg kicsit depiztünk) és fenhangon beszélgettünk arról, hogy szex. Mind ez persze lehetne a mellett, hogy kiegyensúlyozottak vagyunk és boldogok (mondjuk nekem nincs okom panaszra) - de ettől még ez hiányzott, nagyon is. Persze mind ezt 18 alatt ne csináljátok utánunk. I had so much fun.

burning

2011-06-05T23:32:00.003+01:00

Két dolgot utálok igazán, szívből az internetben (az internetezési szokásaimban):

1. amikor pasikat csekkolok facebook-on.

2. amikor a blog statisztikáját figyelem, hogy honnan olvasnak.

Gusztustalan szokások ezek, fúj. Életemben csak egyszer olvastam bele olyanba, amibe nem lett volna szabad, amikor a zsigereimig tudtam, hogy D. megcsal - és igazam is lett. De igazán felnőhetnék már, jó lenne ha elmúlna úgy egy hét, hogy fogalmam sincs hány új ismerőse van XY-nak és ZZS-nek vagy ebből és abból a városból ide látogatnak-e még....

písz

2011-06-05T13:58:00.004+01:00

Találtam ezt a képet és nagyon megtetszett...

Sosem tudtam megérteni azokat az embereket, akik kitalálnak maguknak egy vagy több ellenséget, hogy a világ azért szart mert: a melegek, feketék, sárgák (netán kampósorrú, bipsi, vöröstengerész gyalogosok, akik még büszkék is rá). Legyünk már egy kicsit elfogadóbbak és szeressük egymást. Na.

*Meg gondolkodtam azon is, hogy a Firework egy mennyivel jobb nóta lenne, ha az ő szájába adták volna, merthogy ő egy gay aktivista és még énekesként is zseniális.

single lady

2011-06-04T10:18:00.003+01:00

Életemben nem voltam még ennyire szingli, mégis ennyire kiegyensúlyozott egyszerre. És változom, azt kell, hogy mondjam, régen a csak szex és más semmi kapcsolataimból is volt pár a tarsolyban - ma csak akkor kötnék kompromisszumokat, ha igazán érzem, hogy megéri.

Persze, amikor bárhová nézek mindenki szájában van valaki egy cseppnyi irigység is elbújik a mosolyomban. Most egy ember kell, akit tudnék szeretni és emellett persze jókat szexelünk - most nem elégszem meg a jókat szexelünk-kel.

nájsz

2011-06-03T23:48:00.005+01:00

A csütörtök azért remekül záródott. Kezdve a sörbiciklivel 6-8-ig, amin kellő férfi nép hiányában én is tekertem. Nem egyszerű sörözni, pedálozni, nevetni és rendkívül jól érezni magad egyszerre, de nekünk sikerült! Ha te is láttad a belvárosban forgalmi dugót és látványosságot okozó idiótákat, akkor azok mi voltunk.

A probléma ott volt, hogy 8-kor nem szűnt meg az ivászat, hanem folytatódott hajnali 2-ig. Majd hajnali 5-kor felébredtem arra, hogy nagyon szomjas vagyok és nagyon fáj (az izomláz) és derékszögben vánszorogtam kifelé a konyhába a saját és a tesómék röhögésétől kísérve. Ilyet én még nem éltem, hogy izomláz fekve fájjon, de úgylátszik sunyi dolog ez a sörbicikli.

Két óra forgolódás és 11 órai kelés után rendkívül mulatságosnak találtam a másnaposságom mértékét, nyomorékul, fejfájosan kapartam össze az angol házit, hogy aztán az óráról enyhén késve újongás fogadjon a csoporttól (nem hitték, hogy bevánszorgok). Imádom a mindennapjaimat, carpe the fuck out of this diem.

dark

2011-05-31T16:08:00.000+01:00

bye

2011-05-31T14:38:00.005+01:00

Nem tudom, hogy zseni vagyok vagy csak nő - minden esetre egy fülpiszkáló, és hipó segítségével kifehérítettem az eladásra készülődő (fehér) görkorcsolyámon a letakaríthatatlan foltokat.

Sajnálom szegényt, jó korcsolya, nyílván bukok is rajta rendesen. De hát az én lábamon életveszélyes volt.

sad

2011-05-30T22:31:00.002+01:00

Az olyan rossz, amikor valakinek fáj és te nem tudod elmúlasztani neki.

tall

2011-05-29T21:53:00.003+01:00

Én 23.5 évig éltem abban a meggyőződésben, hogy nekem nincs (külsőleg) férfi ideálom - mert a sötét haj, sötét szem azért annyira nem szűkíti le a felhozatalt. Az eddigi pasijaim mind különböző típusok voltak.

Viszont az elmúlt időszakban sorozatosan tapasztalt események után attól tartok mégis van esetem: "A magas férfiak", így, gyűjtőnévként. Ma is állok a buszon, beáll mellém egy két métert súroló pasi az én térdeim meg úgy elkezdtek remegni, de úgy, hogy azt hittem odaborulok elé, bociszemekkel, hogy: légyszi-légyszi kelljek már. Pedig ez egyáltalán nem az én stílusom. Illetve, ha belegondolok, életemben egyszer kezdeményeztem (egy magas pasinál).

Brádör

2011-05-23T21:24:00.003+01:00

Olyan kis cunci a bátyám - a KRESZ tanfolyam kellős közepén kapom tőle az SMS-t, hogy imád. Válaszoltam neki, hogy ezt nem-e a csajának szánta? Nem. (Aztán rájöttem, hogy hazaért és megtalálta, amit főztem, meg a citromos Gösser-t. Méghogy a férfiakhoz nem a hasukon keresztül vezet az út.)

he?

2011-05-22T09:09:00.003+01:00

Egy volt évfolyamtársam telezúdította a facebook-ot olyan képekkel, amin a nagyjából hatvanéves pasiját ölelgeti és esküszöm hánynom kell. Egy dolog a nagyobb korkülönbség - mondjuk 10 év, nekem például annyi fér bele - na de, hogy az unokája lehetne? Pedig igazán kedveltem a lányt, mosolygós, nevetős, friss, üde, csinoska - de rendkívül betegnek látom az egészet a sárguló hajú, aszott bőrű, lógó fülű bácsinak a karjaiban. Pedig nyilván fiatalosnak szánja magát az ürge, Ed Hardy pólóban feszítve (horpadt mellkasát). Valószínűleg sok pénze van. Ollé.

summer

2011-05-21T22:43:00.003+01:00

Ma kivittem a kockás pokróckámat a Margit-szigetre, és a gesztenyefa árnyékában elheveredve, citromos-ananászos vöslauer vizet szürcsölgetve neki álltam KRESZ-t tanulni. És rámtört a lelkiismeret furdalás, hogy ez milyen dolog, hogy semmi hasznosat nem csinálok - ergo nem dolgozom ki a belemet éppen - mert 23 évesen, munkanélküliként, kockás pokrócon a Margit-sziget árnyas fái alatt heverészni és tanulni azért elég demagóg dolog. Aztán rájöttem, hogy a lelkiismeret furdalás bekaphatja, én ezt most megérdemlem, én már 5 évet ledolgoztam az életemből (mit ledolgoztam - lerobotoltam), amit más a pokrócon heverészve töltött, most én jövök.

Aztán még zápor-illatot is szimatoltam és kövér cseppeket is néztem, meg esőben szaladgáló, frizbiző embereket és közben egy pók szaladgált rajtam, és a gesztenyefa apró ágacskákat pottyantott a lábamra. És biz' Isten 100 méteres környezetemben senki nem gondolt hülye politikusokra és azt is elfelejtették, hogy pesszimistának kéne éppen lenniük, pedig magyarok.

Mindenki a zöldre, a kezdődő nyár meleg napjaira, vattacukorra, lovaskocsi kattogásra, gitár hangra, tollaslabdákra, meleg eső szagra, fűben paskoló kisbabákra gondolt - a lányok a fiúk meztelen felsőtestén viháncolásra, a fiúk a lányok könnyű, tarka, apró ruhái látványára.

ha már lúd, legyen kövér - azaz a top ten celeb férfi és amit látok bennük, meg a ráadás

2011-05-18T16:07:00.016+01:00

1. Szexualitás.
2. Sárm.

3. Precízió.

4. Harmónia.

5. Hang.

6. Szenvedély.

7. Erő.

8. Bohémia.

9. Zsenialitás.

10. Humor.

+1. A legfantasztikusabb közéleti figura.

+1. A jelenlegi női szerelmem.

2011-05-18T14:24:00.003+01:00

1. Melltartóban alszol?

Nem. Reggelre csíkos lesz tőle az ember és fáj.

2. Zokniban alszol?

Megesik. Ha nagyon hideg van, illetve ha száraz a lábam, mert ilyenkor lefekvés előtt rákenek egy liter krémet és ráhúzok egy zoknit, had iszogassa, amíg alszom.

3. Inkább egyedül aludnál, vagy valaki mással?

Attól függ. Imádom, ha van mellettem egy férfi, viszont nem vagyok összebújva alvós.

4. Szereted a drámát?

Nem. Ettől még néha űzöm.

5. Lányos lány vagy?

Nem. Igen. Hosszú haj van, csini ruhák akadnak, imádok minden lányos dolgot (smink, parfümök, stb.), szoktam hisztizni, viszont ettől még néha azt érzem egy férfi bújt el bennem.

6. Kit öleltél meg utoljára?

Anyámat.

7. Kicsi vagy nagy táska?

Big. Bigger. Biggest.

8. Alacsony vagy?

180 cm-el nem igen. Sőt.

9. Szeretsz most valakit?

Én mindig igyekszem mindenkit.

10. Van a Facebook-jelszavadnak bármi köze egy fiúhoz?

Never.

11. Zavar ha piszkos a zoknid?

Kit nem?

12. Önteltnek tartod magad?

Nem.

13. Beöltözöl Halloweenkor?

Nem. De egyszer mindenképp ráveszem majd magam.

14. Be tudod úgy hajlítani valamelyik végtagodat, ahogy a többiek nem?

A hüvelykujjam hátrahajlik és be tudom hajlítani csak a legutolsó porcát az ujjaimnak, az ér?

15. Melyik a legfurább hely, ahol aludtál?

Metró. Állva.

16. Megfogta valaki a fenekedet az elmúlt 24 órában?

Az anyám. (Vannak dolgai). Meg mintha egy haverom.

17. Pletykálnak rólad valamit?

Hogy kurva vagyok. Másról nem tudok.

18. Szólítasz bárkit a vezetéknevén?

Ez gimiben volt a módi.

19. Milyen színű melltartó van rajtad?

Fekete.

20. A sötét vagy a világos hajú fiúk tetszenek jobban?

Sötét. Meg George Clooney.

21. Mit tegyen egy srác, hogy megkedveld?

Legyen karakter. Egy megkedvelhető karakter. Az üres embereket nem szeretem, akiben meglátok valamit, ami tetszik, azt kedvelni szoktam.

22. Van most legjobb barátod?

Nem vagyok benne biztos, hogy szeretem ezt a kifejezést, így inkább azt mondom: vannak fantasztikus, csodálatos, hihetetlenül rendkívüli barátaim.

23. Összetört már a szíved valaha?

Eddigi életem férfijainak 95%-a kicsit-nagyon megtette.

24. Gondolkoztál már plasztikai műtéten?

Például az igen csak asszonyos combjaimból bárki vihetne egy jelentős darabot.

25. Elégedett vagy az életeddel?

Szerintem nagyon kevés ember elégedett, személy szerint igyekszem kihozhatni a kihozhatót és megpróbálni élvezni és boldognak lenni abban, ami adatott. Több-kevesebb sikerrel megyeget.

26. Csábították el már tőled fiúdat?

D-t. De őt nem igen kellett csábítani, ment minden punci után gondolkodás nélkül.

27. Ugrottál már ruhástul medencébe?

Dobtak. Dunába. Ér?

28. Inkább fiú- vagy lány barátaid vannak?

Inkább lány barátok, inkább fiú haverok. Meg van egy Brádör, aki egy ilyen mutáns létforma és nagyon kedvelem, mint barátot is.

29. Pofoztál már meg srácot?

Egen.

30. Mitől félsz a leginkább?

Mások halálától.

31. Sírtad már magad álomba?

Nem. Sírtam már ágyban, lefekvés előtt, de én kisírom magam, átgondolom és csak aztán alszom el.

32. Volt már, hogy egyszerűen sehogy sem tudtál kirázni valakit a fejedből?

I do that all the time.

33. Hiszel abban, hogy aki egyszer megcsalt, az többször is megfog?

Tapasztalat szerint igen.

34. Kívántad már valaha bárcsak híres lennél?

I wanna be famous I wanna be a star I wanna be in movies.

35. Hiányzik most valaki?

A gyerkőcök, meg az egyetlen pasi, akit meg tudtam verni csocsóban.

:)

2011-05-17T20:17:00.003+01:00

Meg kell osztanom, hogy fülig ér a száj, mert akkor még vezetni is neki állok megtanulni holnap utántól. Majd szólok mikor ne rójátok a város utcáit, hiszen egész biztos életveszélyes leszek.

murphy

2011-05-09T10:40:00.004+01:00

Azért azt kell, hogy mondjam a testem világ életemben magaslabdákat osztott nekem, lehetetlen harcot vívok vele. Néha kedvem lenne lecserélni a kis mocskot.

Tehát ott van a fő gonosz, a párnázott kis tagjaim, ami ellen hiába étkezem relatív egészségesen és hiába mozgok relatív sokat, vékony csak nem akar lenni. Aztán a fogaimról ne is beszéljek - a top fogkrémekről, top fogkefékről, meg a negyed órás lefekvés előtti procedúráról, hogy mosás, fogselymezés, öblögetés. Holnap is megyek fogorvoshoz és megint vagy egy kisebb vagyont otthagyok a helyreállításukért. Ott van még az egyszerre száraz és zsírosodásra hajlamos bőr, ami még hegesedik is.

Erre persze megjön a labor eredmény, hogy magas mind a jó, mind a rossz koleszterin szintem, fél évente kontroll. Fuck you very much kedves test, látszik hiába próbálkozom. Legalább ezzel hajlamos vagyok nem túl idősen meghallni mondjuk szívrohamban, ergó az öregedéstől nem kell paráznom. Always look on the bright side of life.

school

2011-05-07T23:55:00.003+01:00

Azt mondom iskola (angol), meg azt mondom cunci csoporttárs fiúka. Aki megböködi a lábad, megsimizi a karod, megnevettet, mókáztok és az óra végén pirulva bevallja, hogy veled élvezett a legjobban társalogni. Lehet lassan át kéne térni az idősebb pasikról, a vidám kis tejfeles-szájú korombéliekre.

sick.

2011-05-05T11:09:00.004+01:00

Ma reggel labor vizsgálaton egészen szürreális élményem volt a saját véremmel. Volt én nekem vérvételben részem dögivel, amikor pajzsmirigy gyulladással jártam két havonta kontrolra, de még sosem hatódtam meg, csak szimplán utáltam.

Elhelyezkedtem a székbe (a mellettem levő szerencsétlen nőt már konkrétan ötödször szúrták meg, hogy megtöltse azt a 3 fiolát, amit kellett), a nővér szúrt, majd a vérem belezubogott az első üvegcsébe és én egészen megsajnáltam, majdnem el is sírtam magam, hogy hová csapolják szegényt, olyan szép piros és élettel teli volt, és biztos nagyon jól érezte magát bennem. A második üvegcsénél, amikor cserélte a csaj ráspriccelt az ölére, akkor kárörvendtem - nesze neked, legalább hipózz csak, ha már itt lopsz tőlem. A harmadiknál meg egy kicsit már szédültem az élménytől - éhgyomorra mész, az öblös jóreggeltkávé még nem ébresztett fel - de büszke voltam, hogy milyen kis energikus vér ez. Aztán kimentem és befoglaltam a kávéautomatát...

Nem tudom ez normális-e, hogy ekkora elánnal működnek bennem a dolgok, de vámpír hajlamaim most kiderült, egészen biztosan vannak. Mert azóta is arra gondolok, hogy milyen szépen áramlott kifelé az a vér. (Meg arra is, hogy erről milyen jó fotókat lehetne csinálni.)

sugar

2011-05-01T17:41:00.002+01:00

Szeretem az olyan exeket, mint Cukor Úr, akinek kőgazdag bizniszmen létére egy perc szabad ideje is alig akad (mondjuk ezért dobtam), de ünnepekkor, meg every once in a while megérdeklődi a lehető legkedvesebben és legtermészetesebben, hogy hogyan alakul a kis életem. És váltunk pár vidám hangvételű e-mailt és mosolyt csal az arcomra. És ennyi.

Én nem szeretem kizárni az embereket az életemből, és aki egyszer fontos volt és nem csinált semmilyen ördögi galádságot, arról igenis tudni akarom, hogy még él és virul.

how wonderful life is

2011-04-28T17:17:00.003+01:00

Én azt hittem csak Ellie Goulding-ba vagyok szerelmes mostanság - ingerenciát érzek arra, hogy akárhányszor hallom ahogy énekel, az ölembe ültetessem és megsimogassam azt a cuki kis szőke buksiját (pedig alapjáraton elég kevés szőke ember szimpatikus, nálam ebben nyilvánul meg a rasszizmus)... De amikor ma a metrón egy hihetetlenül édes, pici, öreg nénivel műveltem volna hasonlókat rájöttem: lehet éppen az életbe vagyok szerelmes.

Tavasz van, a barátaimmal mulatozunk, főzünk, ugra-bugrálunk; és bár a világ szar, és minden reggel kikerekedik a szemem kávé szürcsölés közben az index belföld rovatát olvasgatva, és kelet felé a szerencsétlenek sorba szenvedik el a katasztófákat, délre pedig vadászgépek repkednek - azért én még önző módon jól érzem magam benne.

És beiratkoztam a nyelviskolába, és beiratkoztam a fotós iskolába, és haza felé olyan aranyosan túrta az a pici kislány az orrát a buszon, az ablakon át nézegetve az embereket és a várost - mert még ő is tudja, hogy az jó. (Mármint az utóbbi, az előbbi nem feltétlen).

peace.

2011-04-25T16:42:00.003+01:00

El kell ismernem, hogy már érett egy helyzetjelentés. Viszont érdekes: pont akkor nem veszi rá magát az ember az írásra, amikor minden egészen rendben van.

Persze semmi sem tökéletes - például egy magas férfi besétálhatna az életembe - de én nem vagyok maximalista, már annak is nagyon tudok örülni, ami most van. Mert millió dolgot elintéztem, telefont, bankot, TAJ-t, kiválasztottam a nyelvvizsgát és arra az előkészítő tanfolyamot. (Mókásnak tűnhet, hogy előkészítő tanfolyamra akarok menni 4.5 év intenzív angolul beszélés után, de aki ott kint tanulja meg a nyelvet, annak igen is át kell azt formálnia magyar standardá). Májusban meg jelentem alásan elkezdem magamat alkalmazott fotográfussá képeztetni, és szeptemberben a mellé még felveszek majd valami mást is. Ez utóbbi még kicsit képlékeny, de ötlet akad bőven.

Jelenleg élvezem még a jól megérdemelt pihenést. El sem tudom mondani mikor voltak utoljára ilyen nyugodt reggeleim, amikor van időm arra, hogy megfőzzem a kis kávémat, gondosan felhabosítsam mellé a tejet és a híreket olvasgassam.

A szobám kész, kiselejteztem a még gimnáziumi füzeteket, tankönyveket és egy bőröndnyi ruhát, meg jött egy extra könyvespolc, hogy beférjenek a L.-ból hozott holmijaim. És nagyokat mosolyogtam régi naplókon, emlékkönyveken. Anyámék is hazautaztak, ami összességében meglepően békésen telt és öt év után elősször feledkeztem bele húsvéti sonkába.

Egyébként totálisan a versenysúlyom felső határán vagyok, amin az anyámék által tele pakolt hűtő és szekrények nem igen segítenek. (Ha nem lenne annyi programom a hétre már mehetnék is a vágóhídra). De most még ez sem szomorít el, tudom, hogy vissza áll majd ez is minden mással. Tegnap például már tornáztam egy órát az otthon melegében, mini taposó géppel, hasprésekkel meg súlyzókkal. De most inkább neki állok sütni valami almásat...

home sweet home

2011-04-11T23:34:00.003+01:00

Hát itthon vagyok. 4 év, 4 hónap és 23 nap után végleg vagy sokáig, vagy nem tudom. De végre nincs rohanás, végre mindenkire van időm és tudom, ha a héten nem sikerül valakit besűrítenem ott lesz majd a következő is.

Kicsit még idegen az érzés, és az utcák is régi ismerősök, újra felfedezésre szorulnak. Még nem tudom pontosan mi lesz, de ez nem folyt meg. És a mellkasomat feszítő szikla sincs többé - ott vagyok, ahol lennem kell.

Merem remélni a legjobbakat, a jövő majd úgyis a kedvemre alakul (de legalább azt biztosra tudom, hogy az itteni barátaim felkaparnának a porból, ha oda esnék).

Összesen hét bőrönd és két nagy doboz hever szerte a lakásban, kipakolásra várva, ki sem látok belőlük. De jól esik a berendezkedés.

i have great friends, but most importantly i have a great gyömbérke.

2011-04-10T14:33:00.000+01:00

6

2011-04-02T20:01:00.003+01:00

Mindig olyan gondosan megbeszélem a srácokkal, hogy én most elmegyek (ugyebár másodszor), és mindig azt hiszem olyan tökéletes munkát végzek, hogy ennek örüljenek és ne bánkódjanak... Aztán ma rájöttem, hogy tévedtem. Én mondtam szépen a szövegemet, hogy nekem el kell mennem, nanny-k nem maradhatnak örökké, de jön majd a csajszi (mellesleg magyar, úgy látszik már kitartanak a népünk mellett) és tök jó lesz, és aranyos meg kedves, és igen, majd sokat focizik veletek meg minden. Én meg majd néha-néha látogatok és most, hogy már tudnak írni majd levelezhetünk is, az jó móka... Erre J. közbe vág, hogy: de én nem akarom, hogy elmenj. Szomorú kis arccal. Ezt akkor sem mondták, amikor 2.5 év után mentem el - ez most 8 hónap volt. Ezt most egyáltalán nem vártam, tekintve, hogy velük nem sok időt töltöttem (hiszen iskolában vannak), jó részt a bébi volt a feladatom. Az a kevés idő délutánonként is stresszeléssel telt, házi miatt, legyen már a vacsora befejezve, legyen már a fürdés megejtve, legyünk már hajlandóak lefeküdni. Elég, ha én itt hagyok egy szeletet velük magamból, nem kell, hogy belőlük is eltűnjön egy. Vagyok annyira önzetlen, hogy azt kívánjam egyáltalán ne hiányozzak nekik (tudom milyen gyerekként hiányolni egy személyt), úgyhogy nagyon elszomorodtam. Aztán eszembe jutott az is, ahogy babuci kalimpál a kis kezeivel meg lábaival, nevet meg csiripel, amikor megyek érte a szobájába alvás után és meglát... És jaj de fogok sírni jövő hét szombaton.

kéjti

2011-03-29T20:50:00.005+01:00

És ha már kedd, akkor műsoron az egyetlen olyan program, amit tévében nézek:

Katie and my beautiful friends.

2008-ban nő arcát a pasija leöntette savval.

Viszont volt elég ereje ahoz, hogy felálljon, szembe nézzen a világgal és megteremtsen egy alapítványt, hogy más balesetben vagy születéssel torzult embereken segítsen. Olyan kedves és olyan bájos, hogy azt el sem hiszem.

10

2011-03-29T19:49:00.005+01:00

Igazából számítottam arra, hogy ugyan annyira meglepődnek az emberek azon, hogy hazamegyek, mint azon, amikor kijöttem. Ugyan azokat hallom, hogy rossz, végzetes és átgondolatlan döntést hozok. Hogy nem lesz nekem ott jó, ahova megyek. Dráma. Dráma. Dráma.

Kijöttem a kalandra vágyva, tanulni, tapasztalni. Sok pénzt elvertem. Azt a bizonyos pénzt, amiért mindenki idejön. Mert otthon nincs elég. Tény.

Éltem mások luxus-életét, utaztam, volt dizájner táska, meg dizájner óra, meg sűrűn cserélődő ruhatár és minden nap két starbucks latte, ha ahoz volt kedvem. Az itt léttől ezt kapom meg. Mást már nem igen, legfeljebb vizuális élményt a szép - bár steril - városból. Pénzt. Csak rájöttem, hogy ettől még az ember

nem

lesz

boldog.

Sőt amint lekerül a címke az új szerzeményről elmúlik a mámor és kifejezetten beteg tudok lenni a ténytől, hogy mennyit költöttem. Mert ez nem én vagyok.

Mióta D.-vel itt szakítottam úgy éreztem nem tartozom senkihez és sehova. Majd rájöttem, hogy még mindig Magyarországhoz tartozom. Ott akarok lenni. Boldogabb voltam otthon a vajas zsömlével, mint itt mostanág bármelyik drága éttermi koszttal.

Attól lennék boldog, ha a beteg nagyszüleim még része lehetnének az életemnek. Ha a depressziós apámmal többet beszélgetnék. Ha a húgomnak nővére lehetnék és nem csak a facebook-ról kéne lesnem, ahogyan kallódik. Ha az öcsémmel váltanék is pár szót és nem csak egy fiú lenne, akihez mellékesen vér köt. Ha anyámmal nem múlna el haragban az élet, ha a mostohaapámnak meg tudnám köszönni, hogy felnevelt. Ha a bátyámmal reggelente újra együtt kávéznánk. Ha ott lennék, amikor a barátnőim szívét összetörik és nem csak lélekben kapnék tőlük ölelést, amikor az enyém van bajban.

Tollat és füzetet akarok a kezembe, újra, amíg megtehetem. Tágítani egy kicsit az agyamat, ami ebben a mókuskerékben egyre jobban beszűkült. Szinte mindegy mivel. A tudás haszontalan nem lehet.

Nagyon kevesen jönnek úgy ki, hogy örökre terveznek. Mégis a kifelé készülő vagy nálam jóval később érkezők a legmeglepettebbek. Nem gondolják végig, hogy én már kijöttem. Én már éltem itt - egyébként egész hosszú időt az átlaghoz képest. Én már elindultam lefelé az én itteni csúcsomról - hát ideje ha csak egy háromnegyedet is, de pontot tenni a végére.

lábbaj

2011-03-23T19:48:00.000Z

Egyébként meg az én lábamat nem cipőre tervezték. A frissen vásárolt, tavaszt kiabáló, piros balerinám (mellesleg Clarks, ami a kényelméről volna híres) egy óra alatt négy kövér vízhólyagot varázsolt a tappancsaimra.

A jeti csizmán, a (jobbik féle) tanga-papucson és a converse-en kívül semmit nem tűr meg a lábam - illetve az edző cipőket általában sikerül betörni. Amúgy ne csodálkozzak, még a zoknit sem szeretem. Van olyan ország, ahol télen-nyáron mezítláb járnak az emberek? Na oda kéne költözni, nem haza!

Azt mondják hozzá kell szoktatni a lábat, de amikor vér folyik belőle már hova szoktassam?

17

2011-03-22T19:50:00.003Z

Mostanság azzal telnek a hétvégéim, hogy magamba szívom még egy kicsit a várost. Elmegyek minden nekem kedves helyre és ezerrel kattintgatok a géppel. Elmentem N. H.-be is, megnéztem a kis házat, ahol D.-vel először laktunk. Átmentem az alatt a fűzfa alatt, ami alatt először mentünk át a buszról leszállva, a reptérről jövet, haza felé. Ami alatt először éreztem azt, hogy rendben lesz ez a L.-i lét.

Megzuhantak az emlékek, de nem fájt, csak keserédes volt. Mint amikor tudod, hogy véget ér egy korszak, mert véget kell érnie, lejárt, de kihoztad belőle a kihozhatót és megtanította azt, amit megtaníthatott. Egy fajta öröm ez, nem gyász. Mert bár a jövő nagyon ködös, de sosem vissza felé nézegetve kell elé állni.

"Várnám" a pánik hangulatot, de nem jön. És ez jó. Mert annó, az első hazaköltözési "kísérletem" ilyenkorra már dugába dőlt és ezerrel kerestem az albérletet, meg az új munkát. Innen is tudom, hogy határozott, átgondolt döntést hoztam és ez kell, e nélkül nem megy. Rendben lesz ez. Mert rendben kell lennie. Mert a családom (egy része, mert anyámék még mindig diplomaták) és a barátaim ott lesznek hús-vér valójukban, támogatást, ölelést kapva és adva. Nem csak a világháló másik oldalán. Mert újra vannak feladatok, tervek, célok, álmok. És a lehető legtöbb energia és kedv a megvalósításukra.

22

2011-03-17T19:15:00.005Z

Most jó lenne elmenni bulizni egyet, mondjuk az oneil's-ba, úgy írűl - ha már Szt. Patrick napja van és erre felé előszeretettel állnak a fejükre a pub-ok, eme nemes esemény tiszteletére. De helyette bébiszittelek, mert az muszáj. Ugyebár.
Igazából kis millió dolgom van, msn-en is az Isten tudja csak mikor voltam utoljára, beszélni egyet a haverkákkal... Néha a skype-ot megtisztelem, de azt is csak azért, hogy anyámékkal ügyezzek valamit. Nem könnyű ám egy másik országba költözni. Idefelé mennyivel egyszerűbb volt berámolni pár cuccot a bőröndbe és elosonni.
Most csomagokat küldetek haza (150 kg-ra rúgott, és még a gépen is cipelek majd jócskán), de azok a péniszek is hajnali fél 4-kor esnek be és este 10-kor már készenlétbe állítanak. Jó volt két óra alvás után dolgozni... Vége láthatatlan adó és regisztrációs mizériák, keresgélések, telefonálások, banki ügyek, közben otthon felvételizés, nyelvsuli és nyelvvizsga keresgélés. Fogorvoshoz szaladgálás és fogorvos tervezés otthonra. Át kell még nyálaznom a ruháimat és a felesleget beadni charity-be és fel kell tankolnom ingyen fogamzásgátlóból. Majd újra kell csináltatni TAJ-t, kell új ágy, anyámékat kell várni, mert ők is mennek haza nem sokkal rám. A nemlétező határidő naplómban már az is benne van, hogy mikor látom a mamát...
Kinek mit kell vinni, ki mit hozat, magamnak mit kell még beszerezni, kitől kell még elbúcsúzni és mit kell még itt megnézni. Közben még a belemet is ki kéne dolgozni, aludni, illetve élni is.
Tehát szituáció van, próba tétel van... De élvezem a múló napokat, és a rengeteg tenni való mellett egyidőben a súly is emelkedik fel a mellkasomról, úgyhogy jó. Még ha alkalmanként versenyt is sírok a bébivel a fusztrációtól és a tehetetlenségtől, amikor az a két órán át húzódó programunk, hogy ő sír, tekereg, én meg lefogom. Mert a legújabbja, hogy nagyon durván ekcémás... A háziorvos úgy két méterről vetett rá pillantást (amikor elvittem), hogy diagnosztizálja. Felírt neki egy krémet, amivel kenem rendesen, meg egy speciális fürdetőszert is kapott. De azon a bizonyos napon éppen karmolta magát, majd amikor kesztyűt húztam a kezére szó szerint véresre dörzsölte vele az arcát. Akkor fogtam le, kínomban, mert már jobb ötletem nem volt, féltem, hogy maradandó károsodást csinál a kis arcán... Magán biztosítása van a gyereknek, de én nem tudok neki keresni egy normális bőrgyógyászt és nem tudom oda elvinni az anyja akarata ellenére. De úgy látszik ez neki nem meríti ki a probléma fogalmát.

wanna adopt her. coolest kid evör.

2011-03-12T22:06:00.001Z

27

2011-03-11T12:49:00.005Z

A körmeimet hámozgatva (viccen kívül, tegnap dinner party volt az M. famíliánál, ami fél napnyi főzést és forró/mosogatószeres vízben való nyúlkálást jelent) belepillantottam a tükörbe és egészen elszörnyedtem a tényen, hogy ha fáradt és nyúzott vagyok, tényleg úgy tűnik, hogy engem már megb*szott az élet - és ez nem jó.

De telik-múlik az idő, 27.5 nap múlva bízom benne, hogy el tudom kezdeni helyre rakni magamat és a dolgokat körülöttem. Mert ez a mostanság heti 6 nap, napi 11 óra, amiket nyomok mindenhez hasonlítható, csak élethez nem. Így csak a mindennapi betevő alvásom megszerzésére tudok koncentrálni. Reménykedtem benne, hogy a "nyaralás" kicsit hosszabban feltölt.

(Csak lőne le valaki, hogy ne vásárolgassak a neten tonnás szakácskönyveket (amik nélkül egyáltalán nem tudnék élni persze) a hazautazásom előtt.)

chicks

2011-03-06T21:18:00.005Z

És volt itt kérem szombat este party régi gimis/színjátszós csajszikkal, ahol dumáltunk, hülyültünk, segget ráztunk, mindenkit kitakarítottunk 2 méteres körzetünkből a "jó magyar leányzók fesztelenül buliznak" stílusunkkal. Mert vannak olyan emberek, akik 5 év elteltével is ugyanazok a kedves, bolond mókamesterek, akikkel be nem áll a szád és csak nevetsz. Az élet ezer felé sodor, de valakiknek az értékei nem kopnak el és ezt becsülni kell.

A buli helyen egyébként megszólított egy magyar pasi és nem tudom eldönteni, hogy összességében bókolt-e, avagy inzultált... Kérdezte, hogy emlékszem-e rá valamilyen ezer éves komédia estről, végig mellettünk álltak. Mondom nem. Mert ő rám igen. (plusz egy pont) Hát ez nagyszerű.

Mert én tűntem ott a legértelmesebb lánynak (plusz még egy pont), mi a foglalkozásom? Nanny vagyok. Nanny?? Komoly?! (mínusz egy pont) Igen, három gyerekre vigyázom. Hááááromra?! (még egy mínusz, az arckifejezése miatt) Háromra.

És mi a végzettséged? Érettségi után jöttem ki, 4.5 éve. Érettségi után?! (mínusz egy pont, egyelőre csak tervezett a papír megszerzése, de a nélkül már nem is ember az ember, ennek tudatában kevésbé tűnök értelmesnek?) Bizony.

Azt hitte, hogy olyan 28 éves vagyok (júj-júj, ez van vagy 3 mínusz pont is) és valami marketinges (mínusz egy pont, rosszul hangzott a kifejezés), mert olyan értelmesen gesztikuláltam, miközben a barátnőmhöz beszéltem (nem értem a marketing-gesztikuláció összefüggést, de ám legyen, plusz egy pont). Na örült, hogy kicsit beszéltünk, most vissza megy a barátaihoz. Helyes. Megkérdezheti a keresztnevem? K.. Én meg B. vagyok. Szervusz. Szervusz.

Gyors számolás... Ez inzultálás volt, mínusz 4 ponton zárt. Még jó, hogy beszéd hibás volt és kondis-szolis (bár elvileg értelmiségi), különben most húznám a számat a sikertelen hódítás miatt.

De legalább ma 7 órás maratoni városnézést produkáltunk a cudar idő ellenére. A 4.5 év alatt olyan útvonalakat fejlesztettem ki, hogy csak na. Bár a "börtön volt, unalmas, drága, fotózni onnan"-on kívül más mondanivalóval is tudnom kéne szolgálni.

wtf?

2011-02-28T12:38:00.002Z

Jó én tudom, hogy tegnap volt gyökérkezelésem, megvagyok fázva és - amelyek együttes hatásából kifolyólag van egy kis vizihulla efektus - gyereket toltam be a gyógyszertárba... De ha a véletlenül a fájdalomcsillapítón kívül az arckrémeken is meg akad a szemem, ne kezdje el nekem "for you as an ageing woman" a ránctalanítót ajánlgatni... Igyekszem ezt annak betudni, hogy szemüveges volt és arab, nem pedig, hogy time is fuckin' ticking.

39

2011-02-27T18:12:00.003Z

Tehát összegezzük: 23 évesen a spórolt pénzem fogorvosra költöm, mert a fogaim egy 35 évesé (hiába a sensodyne, meg az elektromosfogkefe, meg a napi 3 mosás, meg a szájvíz, meg a fogsejem), de van egy tejfogam?

42

2011-02-24T20:01:00.003Z

Újra és újra bepicsogok a tényen, hogy miért a kettyós pasikat vonzom és az úgy nevezett rendes pasiknak miért nem kellek? Aztán újra és újra rádöbbenek, hogy a rendes pasiknak meg én vagyok a kettyós csaj...

De legalább a fogfájás nevében telik a hét, amit kevesebb munkával nem, de legalább nem cseszegetéssel és kodeinnel enyhít a főnököm vasárnapig, az egyetlen szabadnapomig - amikor is egy kissebb vagyont ott fogok hagyni a fogdokinál, feltételezem gyökérkezelésre. Megjegyzem a kodeintől rendkívül vidám lesz az ember. Megjegyzem ez nem egy hosszú távra való gyógyszer...

44

2011-02-22T19:23:00.005Z

Majdnem vicces belegondolni, hogy az eddigi életemben valamit is számító pasik több, mint felének utánam volt egy hosszabb-rövidebb fordulója az exével. (Van, akik azóta is boldogabbak, mint valaha - aminek egyébként őszintén örülök). Kereshetnék ezzel pénzt?

46

2011-02-20T18:19:00.003Z

Hol is kezdjem... Hát kezdem ott, hogy megjártam (na nem a szó negatív értelmében) Írországot. És feltöltődtem. Ha testileg nem is, de lelkileg mindenképp.

A mese eleje ott van, hogy az utazást megelőző napon sikeresen meghúztam a térdemet - ami az utazás napjára intenzív, állandó fájdalommá és ez okból sántikálássá alakult - de ez sem gátolt meg semmiben. Mentem, láttam és győztem. Győztem, mert minden félelmemet és magányomat félre téve belevágtam ebbe a kis útba és nemhogy nem vesztem el, nem depiztem, hanem rendkívűl jól éreztem magamat. Az álmaimat végre magamtól tettem függővé és nem másoktól. És láttam Dublint, meg kicsit a vidékből, a kedves íreket a kedves kis meséikkel, amikben elbűvölően hisznek. Hallottam koboldokról, tündérektől és tündérfákról - amiket még ha az útépítés kellős közepére esnek sem vágnak ki, e mellett még a bíróság is kiáll, mert "you don't mess with the fairies" (azaz a tündérekkel nem kezdessz ki).

Ittam Guinness-t, frissen a sör gyárból, láttam a Book of Kells-t, múzeumokat, parkokat, monkok ezer éves kolostorait. Esténként olvastam (eat. pray. love. - keresve sem találhattam volna jobb olvasmányt erre az utamra) és teát szürcsöltem, az utcáról beszűrődő ír zene mellett. És végre békét leltem a magányomban, ami onnantól kezdve nem magány, hanem a javunkat szolgáló egyedül lét. Tisztábban látom most a jövőt, és körvonalazottabbnak magamat benne.

Tegnap előtt pedig elutaztam a Stonehendge-hez, amit csakis jó időben ajánlok, mert a csontomon is átfújt a szél ott a semmi közepén. Így nem igen volt lehetőségem elábrándozni a miértjén (mert az eszem egy gőzölgő fürdőn járt), de pár ködös képet és egy megfázást így is haza hoztam.

hülye angolok

2011-02-07T21:07:00.005Z

Én azt hittem csak az én főnökeim (meg az ez előttiek) valagak - most például azért, mert a bébi-bogyó kiütéseire felírt spec, hipoallergén fürdetőszer helyett titokban (ma lebukott nálam, mert az orrom azért nem hülye és jéé, megint rosszabbodott valami rejtelmes oknál fogva) Loccitane-ben áztatta a hétvégén. Világos, hogy drága, illatos kozmetikai szerekkel szeretné kényeztetni egyszem leánygyermekét, de ezt ne a viszkető bőrkiütés javára, ha már egyszer világos, hogy nem bírja a szerencsétlen...

Na de arra akartam kilyukadni, hogy ismerős nannytől hallottam A sztorit... Mégpedig, hogy a csajszi felkel, kilép(ne) a szobájából, de a küszöbén ott az újszülött a mózeskosárban, mellette egy palack tej és egy cetli: "majd ha felébredtél etesd meg ezzel ->".

rip

2011-01-31T20:40:00.004Z

Amikor meghalt a nyáron a (mostoha)nagypapám tudtam, hogy a mi családunkban elkezdődött... Hogy mindenki szépen-lassan elmegy a fiatal generáción kívül. Erre jött a papám szívrohama, a mamám öngyilkossági kísérlete - és ma meghalt a nagynéném, 55 éves volt. A sors iróniája pedig, hogy a nagyanyám nem tartott attól, hogy neki valaha is a gyerekét kéne temetni, hisz úgy vélte ő van soron, mert öreg, beteg.

Otthon akarok lenni. Képes akarok lenni elmenni a temetésére.

Az élet túl múlandó dolog ahoz, hogy egy percét is elvesztegessük.

73

2011-01-24T13:07:00.004Z

Pár hete kiolvastam Csernus, A nő cím könyvét. Egy kedves barátosnétől kaptam ajándékba, amikor otthon jártam.

Csernus első benyomásra egyáltalán nem volt szimpatikus, amikor évekkel ezelőtt, nagy vehemenciával felbukkant a médiában, viszont érdekelt, mert mi ne érdekelne, ami pszichológiával kapcsolatos. Aztán kicsit úgy jártam vele is, mint Gordon Ramsay-vel, hogy tapló parasztnak, tapló paraszt - de akkorát tett az asztalra, hogy joggal fejezheti ki magát így, ha akarja. A zsenik az én szememben még a kereskedelmi csatornákon is káromkodhatnak, mint a kocsis.

Vissza térve magára a könyvre, ugyebár az a fő vonala, hogy mitől leszünk jó nők, hogyan legyen egy nő, hiteles nő. (Mondjuk a hétköznapi receptem mindig is meg volt, amikor jó nőnek érzem magam mások is annak szoktak látni). De számomra valahogy mégis egy sokkal globálisabb problémát vet fel. Ha a lehető legrövidebben kellene megfogalmaznom, hogy szerintem miről is szól, hát azt mondanám arról, hogy: ne vágjuk át magunkat. Se nő, se férfi, se senki. Ha nem kábítjuk magunkat és hajlandóak vagyunk felfogni, hogy mi is vesz minket körül sokkal boldogabbak lehetünk, akkor jó úton járunk.

Volt a műben egy gondolat, ami igazán megfogott, jó időben talált meg jó helyen. Idézem:

"A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból gyorsan megtudom, hogy valójában milyen ember. Az őszinteséggel azt érem el, hogy sokkal kevesebb energiatöltettel fel tudom mérni a másikat, mint olyankor, amikor éveken keresztül mindig csak egy kicsit mondok el, és a másikról valami fontosat csak évek múlva veszek észre."

Életemben talán háromszor tört rám az őszinteségi roham, hogy na most akkor nesze nektek, itt vagyok, ez vagyok én, tálcán, citrommal a számban, kezdjetek velem amit akartok. Az első két alkalommal, az első két emberrel töretlenül folytatódott a barátság, mert nem csak akkor kellettem nekik, amikor erős vagyok, támogatok, nevetek, amikor kisírhatják magukat a vállamon - hanem akkor is, amikor nekem kell sírni az ő vállukon. A harmadik alkalommal két ember is fordított nekem hátat, ők köszönik, de nem kérnek a problémáimból (legfeljebb az energiámból).

És persze rettenetesen örültem az első két embernek, hogy létezik az, hogy elfogadjuk és szeretjük egymást az összes kis gyarló hibákkal együtt is. De örültem a második kettőnek is, mert hazugságokra alapuló kapcsolatok nem kellenek.

79

2011-01-18T21:24:00.005Z

Beszélhetnék arról is, hogy jelen pillanatban mennyire utálom a kis életemet, mert ömlik a szar, csőstül - de inkább beszélek a jó dolgokról, mert szerencsére azok is akadnak.

Például, hogy szombaton D.-vel reggeliztem és annyira jó volt látni és töretlenül imádom azt a bolondot. Csak úgy áradt belőlünk a szó és szerelmes és őszintén tudtam örülni neki, hogy szerelmes - bár a dolgait továbbra sem könnyen tartja a nadrágban. De ha valaki őt szeretni akarja, ezzel együtt kell vagy sehogy.
Mostanában rengeteget járok, igyekszem mindent még alaposan magamba vésni, mindent lefényképezni, mert április 9-e (bő hónappal elhúzódott a dátum ahoz képest, amit akartam) után nem tudom mikor látom megint a várost. I have a one way ticket to Budapest.
De legalább beváltok régi álmokat és februárban irány pár napra Írország, koboldokat kergetni, minden lefoglalva! Mert megfogadtam úgy négy éve, hogy azon utazás nélkül nem térek haza. És nem arra valóak az álmok, hogy megéljük őket? Rendkívüli módon jó lesz, csak ne vesszek el.
Pénteken G. szülinapi hepajkodás, jövő hétvégén meg jön S. meg a pasija és annyira fogok örülni nekik, hogy gőzük sincs mennyire.

Azért csak elmesélem - oktató jelleggel - hogy ma egy kicsit meghaltam és pre-szívroham élményem volt, amikor M. babát felemelve a bébi-foteljében (mindig azzal együtt emeltük fel, ha épp benne alszik és arrébb kell rakni, mondjuk fél szobányit) a fotel eltörött, a kis baba meg egy szűk métert zuhant a padlóra. Nem lett látszólag semmi baja, nagyon szerencsésen esett, a pokróc előbb pottyant és ő pont rá. De azért az anyja elvitte az orvoshoz, én meg addig bőgtem, amíg nem jött az sms az orvosi vizit után, hogy minden rendben van. Egészen biztosan belehaltam volna, ha valami komoly baja történik... Ezért rossz ez a munka - sok mindentől megvédheted őket, de az élettől nem. Aztán más gyerekében kárt okozni talán még borzasztóbb érzés. Lényegében baleset volt, nyilván nem szándékos, de azért az én hibám. Lehettem volna okosabb, a hogy gyereket csak magában emeljük fel.

evening-project

2011-01-12T21:43:00.002Z

happy day?

2011-01-10T20:18:00.004Z

Az a különleges a főnökömben, hogy egy mail-lel a falra tud kergetni. A "NAGYON durcásnak tűnsz pillanatnyilag és tudod, hogy én mosolygós, vidám emberekkel szeretem magam körül venni..."-re mit érdemes válaszolni?

Azt, hogy tudja pontosan mennyi mindenen kell a napokban átrágnom magam? Hogy mondtam neki: valószínűsítem, hogy van egy laza influenzám, mert állandó enyhe fejfájás péntek óta, fájó torok, orrfújás. Szombaton meg dolgoztom egy extra napot, a szüneteimet lefaragja, az óráimat kitolja - mondjuk legalább most kifizet érte, de 10 órát ne nagyon szélesítgessünk, bárhogy is nézem. A legkisebb gyerekétől már olyan megszokással kezelem, hogy végig hány naponta háromszor, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. (De az megint csak engem érint meg igazán, hogy refluxos lett a két hónapos gyerek és szinte majdnem minden étkezés előtt/közben/után sugárban hány). És nem elég nekem a három gyerek, még áthozza O. egyik kis haverját is, akinél tuskóbb, faragatlanabb kis mitugrászt rég hordott a föld a hátán. De mosolyogjak még este is, amikor egész nap az idegeimen táncolt.

Színézkedhetek én, hogy jó nekem, ha ettől boldogabb. De annak meg mi értelme? Pénzértelme.

hitel

2011-01-10T13:05:00.005Z

Annak ellenére, hogy eldöntöttem nem lesznek 2011-ben fogadalmak - most mégis itt van valami... Ideje hitelt adnom magamnak. Elég abból, hogy áltatom és átbaszom magamat. És én átbaszás alatt azt értem, hogy a szívemet baszom át.

Nem figyeltem már nagyon régóta rá, hogy merre húz, kifogásokat kerestem ellene. Pedig életem első 20 évében, amikor még rá hallgattam esküszöm kevesebbszer estem orra. Nem vagyok a negatív gondolatok embere, nem festem az ördögöt a falra, nem szeretem a pesszimizmust, nem játszom játszmákat, nem szeretek panaszkodni, jajveszékelni - nem szeretek nem hinni. És legfőképpen gyűlölöm (akarom mondani gyűlöltem, mert azóta elfelejtettem) nem addig űzni az álmaimat, amíg vagy sikerrel járok vagy végleg el nem bukom bennük. A bukás esetére meg eddig mindig volt elég talpraesettségem vagy ha az sem volt elég, segítő hátterem az újra kezdéshez.

Úgy gondolom az ember húszas évei arra vannak, hogy megpróbáljon kimászni abból a langyos vegetálásból, amiben ül az élete során (pláne ha van valami kapaszkodó)... Ha a harmincas évekig ez nem sikerül - hát el lehet abban mégis szépen helyezkedni, mert lehetne rosszabb is, tény. De én a biztonság nevében nem leszek hajlandó meg sem próbálni úgy élni az életemet, ahogy én jónak látom, amiben én úgy vélem meglelhetem a boldogságot.

Ha a vágy mellé még a körülmények is úgy alakulnak - miért ne lépnék?

2011

2011-01-01T12:16:00.003Z

Annyit bulizom az itthon lét alatt, hogy az már azt hinném fizikai képtelenség. De ezek szerint még mindig tudok élni...

Tegnap a Brádörék-féle házibulli 150nm-en odatett rendesen. Így fáradtan, vidáman - de nem másnaposan, pedig nem akarok visszaemlékezni hány féle alkoholt fogyasztottam és milyen mennyiségben - mondom azt minden kedves ide tévedőnek, hogy BUÉK!
Nem teszek fogadalmakat, mert most jutottam el arra a szintre, hogy hasztalannak tartom őket...
Viszont legyen minden kicsi ember kis életében boldogság, egészség, béke, szeretet és rengeteg siker élmény, elért célok és csodás álmok.

az otthon itthon.

2010-12-26T20:38:00.004Z

Már egy kicsit sírni kell a tehetetlenségtől. Azt érzem ez lassacskán egy most vagy soha döntési szituáció - mégis képtelen vagyok rá.

4 éve, 1 hónapja és 9 napja hagytam ott a szülő városom, minden szülői tiltás és baráti egyet nem értés ellenére. Könnyű volt 20 perc alatt egy bőröndbe szórni az életemet és itt hagyni csapot-papot. London az én kis csodám, a varázslatom lett, amiért megdolgoztam és az összes nehézsége ellenére örökre életem egyik legjobb döntése között fogom számon tartani.

1 éve, 9 hónapja és 3 napja gondolkodtam el először azon - úgy igazán - hogy Budapest, Budapest, de csodás. Az ember igazából nem is érti mi az, hogy honvágy és hazaszeretet, amíg el nem hagyja, el nem megy egy józan ésszel sokkal kis faszább helyre, majd vissza nem vágyik mindezek ellenére. 1 éve, 9 hónapja és 3 napja várom, hogy az a mérleg valamerre végre elbillenjen.

Az eszem otthon tart, a szívem itthonra vágyik. Mindkét életemben haza várnak.

it's ok.

2010-12-21T20:41:00.003Z

Ma 11 órát dolgoztam, ráadásnak bébiszitt. A torkom fáj, a mosógép elromlott két adag kimosása közben - ami aztán kézzel lett elvégezve, hiszen holnap este már csomagolni szeretnék, csütörtök este még elmenni valahova, péntek reggel pedig repülni haza, amennyiben az idő is úgy akarja... Mert éppen nem ideális. Egy órája meg még 3 gyerek visított. Egyszerre...

Az érdekes pedig az, hogy már ki sem akadtam. Egy ilyen nap (hét, hónap) után már a kezemre csapkodnék, hogy ne túrjam elő a ruhás szekrény mélyéről a dugi-cigit. A. barátnőmmel beszélgettük, hogy lassan már nem is lepődünk meg az év nyújtotta kedves kis jobbosokon - inkább az a meglepő, ha nem csúszik újabb adalék a pech-szériába.

Vágyom már nagyon erre a kis szabadságra, kilenc nap móka és kacagás. Bár miért is ne lenne majd törölve az a járat?

téli ünnepek, gazdag módra

2010-12-15T09:57:00.002Z

Hogyan is dívik ez angolul... Illetve hogyan is dívik ez ott, ahol dolgozom.
Kezdjük úgy, hogy a karácsonyi bevásárlás: még októberben elkezdődött, hiszen biztosra kell menni. Decemberben meg már naponta háromszor csengetett a postás egy-egy nagy adag akármivel, hiszen az Oxford-streeten a maguk fajta népség nem szívesen verekszi át magát zacskókkal, amik még a fülükön is lógnának. Mert nem ám egy, kettő, esetleg három ajándék - tizenkettő, mindenkinek, minden nap egy újabb kirakva a hónap 13. napjától. Még hozzá nem apróságok, négyesével csomagolt Armani pulcsik és Prada cipők.
Aztán ott volt a fa. Meghozta Norman, a fenyő-ember, december elsején, 3.5m-es, mint a belmagasság. (Ami persze fél úton frissítve lesz, mert karácsonyig nem sok levele maradt volna). Számomra ez külön öröm volt, hiszen mi másra vágyhat az ember lánya, mint kétszer egyensúlyozni a létra tetején, lábujjhegyen a fényekkel és a díszekkel, majd három napig vakarózni utána (karácsonyfa allergiám van)... (Hiába, egy nanny nem csak a gyerekekért felel, nem régen pédául a skóciai nyaralásunkkor bánatos szemmel állt elém a két métert súroló, tekintélyes üzletember főnököm, tetőtöl-talpig olaljosan egy dolce&gabbana ingben, hogy nagy a baj... Majd minden nőiességemet bevetve, egy perc alatt bemértem, felmértem és megoldottam a problémát, ami annyit takart, hogy leesett a bérelt bicikli lánca).
Az összes többi very-merry kellék is előkerült a hónap elején, Mikulás-sapkák, hógömbök, rénszarvas plüssök, advent naptárak, piros poharak, ünnepi tányéralátétek és amit akartok. A lakást betölti a Christmas-spirit, a gyerekek betlehemeset játszanak, a fegyelemért pedig a jó, avagy a rossz gyerek lista felel, illetve a még az utóbbinál is rettegettebb "no way list", ahol persze a következő évire is fel lehet kerülni, előre. A bébiszitter helyettem is már le volt foglalva december 31-re, egy bő hónappal előre.
A probléma csak ott merült fel ebben a fényűző tökéletességben, hogy amikor leültünk levelet írni Santa Clausnak a gyerekek megkérdezték: és mit írjunk? Nem tudtak semmit kitalálni, mert nincs szükségük az ég világon semmire. Amit akarnak azt amúgy is megkapják egy csettintés után - hát akkor minek ez a felhajtás? Kiszelektáltunk több zsáknyi játékot, hogy beeférjenek az újak. Ez már bevett szokás az alkalmak előtt. Végül bejött az anyjuk és elkezdett tanácsokat osztogatni nekik, az alapján, hogy mit vásárolt. Nem szerettem volna úgy felnőni, hogy nem vágyom semmire. Hogy a negyedénél megunom az ajándékaim kibontogatását, mint ahogy ezek a gyerekek szokták. A szüleik persze a társadalmi nyomásra fogják; hogy a gyerekeik nem tisztelnek semmit és senkit, az értékrendjük pedig hibás.

gimme xmas spirit!

2010-12-13T22:20:00.004Z

A hangulat változásaimat minden valamire való szinusz-görbe megirigyelhetné.

A gyerekekhez nincs meg a kellő türelem, az eset tanulmány takaritó nő barátkozásait csak nagyon mély lélegzetekkel tudom elviselni, a barátok rendkívül elfoglaltak, az idő túl hideg, a gym nagyon messzinek tűnik, a szerelem-lelés katasztrófa, a bevásárlás viszont még mindig nyugtatóan hat és egész biztos bele fogok fulladni a mince pie-ba.

Pedig panaszra igazából nincs okom, csak ki kéne húzni magam, mint mindig. A fotózást tanulgatom, élvezem. Egy pár hónapja indult itteni magazinnak belecsöppentem a csapatába és nagyon szeretném szerves részét képezni. Végül is ez volna az álom, a nyomtatott sajtó.

És voltam tegnap este Fábry-shown. Itt. Először. És Fábry egy rendkívül szórakoztató, perverz humorú bácsi (a legnagyobb tisztelettel).

Tizenegy nap múlva pedig irány haza. Első karácsony otthon, mióta itt vagyok. Brádörrel.

23

2010-11-26T19:30:00.003Z

Na túl éltük a 23.-at is. És amikor már azt hittem dizászter lesz ez is, mint a többi - átestünk a ló túloldalára és kurva jól sikerült.

Reggel a srácok elénekelték nekem magyarul, hogy Boldog szülinapot! (ami leginkább úgy hangzik a szájukból, hogy bódog szűnínápott!), kaptam egészen jó kis all saints cuccokat. A munka könnyű volt, bár a hátam közepére sem kívántam. Napközben viszont, a tényen - hogy nagyjából senki nem lesz ott a meghívottak közül - egészen bedepiztem, meg úgy magától az öregedéstől... Nem szeretem.

Aztán este bedobtam a csinit, hiszen mégis csak szülinap, legyünk szépek. Elvergődtem a helyre, fagyoskodtam 20 percet, majd befutott Sz.. Leültünk az asztalhoz, amit foglalt, vett nekünk bort, kaptam tőle ajándékot, majd nagy és erős nőhöz méltan bepicsogtam a tényen, hogy hogy lehet valaki ennyire rendes, pláne, hogy csak 2 hónapja ismer. Kaptam tőle piros pénztárcát, érted pirosat, amit nagyjából fél éve akartam, meg 30Y koncertjegyet (igen, jönnek ők is ide), meg francia drazsét (jó az nektek nem kuriózum, de én ma este rendkívül lelkesen fogyasztottam el nagyjából 5 perc alatt, vacsora gyanánt).

Majd befutott A., meg G. is és imádtam a szülinapomat, bár vártam még valakire, de neki csak majdnem sikerült megérkezni. Egy üveg bortól meg máris helyde jól éreztem magam és a hajnali sajtburgerezés is majdnem sikeres volt - csak nem kellett volna magyarázás közben a felét elrepíteni a kezemből. 1 óra utáni hazaérkezéskor én még muszáj voltam kicserélni a pénztárcákat és nagyon nem szerettem a 6 órai kelést, de megérte az előző este.

boldogító nem?

2010-11-22T21:27:00.004Z

Rendkívül érdekes, hogy az ember mennyit változik...

Régen szent meggyőződésem volt, ha nem lesz férjem és gyerekeim értelmetlen az egész felnőtt lét. Aztán a férj hiányát már meg tudtam volna emészteni - gyerek viszont kellett volna bármi áron. Mára?

A jelen elképzeléseiben, inkább fogalmazzunk úgy, álmaimban, még mindíg áll az az ideális családra való igény... De már nem kellene minden áron. Ha nincs meg a tökéletes érzelmi háttér, már nem kelle férj. Ha nincs meg a tökéletes érzelmi és a megfelelő anyagi háttér, már nem kellene gyerek.

Hiába, a világ elszalad az emberrel - az ideákból kő kemény racionalitás lesz.

Egy barátnőm, harminc éves, nanny. Soha nem akar gyereket, pedig eszméletlen jól bánik velük. Nemsokára költöznek a párja szülőhazájába, másik kontinensre. Ebbe gondolkodás nélkül bele vág, de ha megkérné a kezét (hat év után) valószínűleg sugárban hányna.

Régen megvetettem az ilyen jellegű modern felfogást. Manapság csak ezt látom magam körül. Eltűnik a külön nemi szerepekre, hagyományokra való igény, mindenki formát bont. Ésszerűségre, na arra van igény. Meg praktikusságra. Haszonélvezhetőségre...

Sodor magával mindenkit ez az áradat, mégis nehéz állást foglalni, hogyan is a legjobb ez az emberek kicsi lelkének. Valószínűleg kinek-hogy, ezért vagyunk individuálok. Legalább ebben a században ezt több, mint nyugodtan eldönthetjük.

M.

2010-11-18T11:12:00.004Z

Szerintem kezdjük a munka-fronttal. Mivel napi 10 órát dolgozom, ott akad úgy is a több mesélni való...

Tehát van minekünk most egy M. babánk. Nem mondom, hogy a szüleinek, a családjának, pláne nem az anyjának - mert meggyőződésem, hogy én töltöm a legtöbb időt a gyerekkel.

M. tündéri. M. egy kisangyal. M. alszik, eszik, csak akkor sír ha baja van. M. lustán felnyitja a szemhéját, megforgatja a szemeit a tengelye körül, rád fókuszál, majd egy hatalmas mosolyt húz az arcára. M. szereti, ahogy a hamiskás hangomon dúdolok neki. M.-et ha felveszed megfejeli a melkasodat, a fülét a szíved fölé helyezi és elégedetten pihegni kezd. És én ettől a mozdulatsorától köbö magam alá pisilek, annyira édes.

M. imádja az esti kis locsi-pocsijait az anyjáék széles mosdójában. M.-el tegnap végre megejthettük az első sétánkat, imádta. Ki sem látszott a babakocsiból, pedig nem egy apró baba. M. nagyon magas leányzó lesz. M.-nek kijöttek a tej foltjai az arcán, de ez sem veszi el a hangsúlyt a tökéletes kis manó fejéről és arról, ahogy a pici kis ajkait biggyeszti. M. az anyja szerint most nem szép. Én meg rájöttem, hogy az is már gáz volt, hogy szerelmes vagyok két kisfiúba - na de egy kislányba is?!

Amúgy megvagyok. Fényképezőset játszom. Kellett már egy értelmes önmegvalósítási lehetőség és hogy legyen mit tanulni. Lelkesen kattogtatom a gépem (Nikon D3100 az értők kedvéért) és lelkesen maszatolok a photoshoppal (na jó, egyelőre Lightroom). Alig várom, hogy a kedv mellé tudást és tudatosságot is magamra szedjek.
Hétköznap munka és a hétvége kipihenése. Van élet mostanság, várom a péntek estét mindig, mint egy drogos.
Szerelmi élet nincs. Vagyis majdnem. Azaz nem. Megint kicsit én szarom le kevésbé a másik fejét, az pedig nem egy jó kezdet, nem vagyok egy kaparós típus - sebaj, több is veszett már Mohácsnál.

babuci

2010-11-02T11:38:00.003Z

Megszületett Halloween éjszakáján a babuci! Nagy, egészséges, erős skorpió kislány. A neve M.

Röpke 17 órás vajúdás után nyitotta ki mélykék szemecskéjit a világra. Tegnap délután meg is látogattuk őket... Majdnem be is pisiltem örömömben, amikor az első kis egér hangot meghallottam kiszaladni a torkán.
De ezek az angolok hülyék. Az egy dolog, hogy nemsokára már itthon vannak a kórházból (ha nem vesztett volna annyi vért az anyja már tegnap jöhettek volna). De az a tegnapi rögtönzött parti a szállodai szobának beillő magán kórházban... Én mondtam a srácoknak, hogy csendben kell lenni, alaposan kezet mosunk, óvtosak vagyunk a babával. Tudjátok, amit otthon tanulunk, hogy újszülöttnek nyugalom kell és nem tüsszentünk rá. És az elején teljesen jók is voltak a maguk kis kajla módján, aztán elszabadult a buli hangulat.
Én meg az ünneprontó vagyok, amikor rászólok, hogy ne böködje már a gyerek fejét - ha jó indulatból is - még puha (mert nagyjából 16 órával azelőtt még azon dolgozott, hogy átpréselje magát egy vaginán)! Vagy gondosan minden fényképezőgépükről lekapcsolom a vakut. De úgy látszik itt az sem szempont, hogy ne visítsunk már szoptatás közben.
A mélypont a nagyszülők megérkezésekor volt, akiknek két saját és a hatodik unoka után már a kézmosás is dukál, illetve, hogy tartsuk a gyerek fejét, mert ő még nem tudja.
Nem baj, angolosan az életre nevelődik. Anyucival minden estere már távolról azon megy a vita, hogy ki fog babázni.

baby watch

2010-10-29T19:41:00.004+01:00

Relaxációs paradicsom-mozarella vacsora, lekísérve egy bagelel. Nem akármilyennel, pénteki panzers bagelel, ami mint tudjuk a legjobb. De tényleg a legjobb, megettem volna mind a nyolcat, ha nem tudnám, hogy egy is elég.
Miután pedig megírtam ezt a posztot majd berakok valami könnyű filmecskét, adok a lábikóimnak egy csini kis pedikűrt, mert már úgy néz ki, mint egy elkorcsosult boszorkánypata. Ott kiélem majd a festői hajlamaimat, mert a körmön most legalább két hétig nem lesz lakk, csak rövidre és tompára reszelem, merthogy vasárnap jön a baba.

A tisztán látás kedvéért nem az enyém, a főnökömé és igen, vasárnap. Bár két héttel későbbre lenne hivatalos - magán orvosnál, itt, lehetséges ez. Már nem bírja, a baba meg kifejlett - manapság a gyerek is a határidő naplóba igazítható.

Én meg ugyebár dolgozok látástól mikulásig, úgyhogy a héten és a következőn au revoir alvás és szociális élet, ha csak nem Sz. megszán és átjön egyszer-egyszer. Jelenleg élni sincs energiám, de legalább hat napos hét után egy szabadnappal követve jön még hat. Tíz órában. Sebaj, azt mantrázom, hogy ez legalább pénz pénz pénz. Huszonkét éves fejjel a negyedik gyereknek készülök pót anyja lenni. Ez belegondolva ijesztő.
És amúgy mi van? Nem sok újdonság. Akadnak kedves, új ismerősök, mozgalmas az élet.
Pasi-jelölt is volt, 9-essel indított, most 2-esnél fejezte. Mert az "egy randi után három naponta felhívlak este tíz és éjfél között, hogy na most ráérek, majd rendkívül meglepődök, ha neked ez a hozzáállás nem jön be és már csak azért sem akarsz látni, és a mondani valód hozzám már csak a lófaszt aranyom marad" módszer nem jó. Ahoz elég sok követ meg kell mozgatni nálam egy pasinak, hogy ha füttyent repüljek, leszarva azt, hogy hány óra van és milyen korán kelek másnap. Érdekelt volna, de aztán megint bebizonyosodott számomra, hogy nekem nem valóak a gazdag és/vagy híres pasik.

it's a no.

2010-10-06T19:44:00.004+01:00

Ha a fene fenét eszik sem fogom soha megérteni, hogy miért hiszik a férfiak - sötétedés után minden legalább elfogadható karosszériájú nőt inzultálni: kell.

(Persze tisztelet a kivételnek, mint mindig.)

Miért hiszik, ha egyedül vagyunk (de legalább is nem sokan), akkor hisszegésre, meg pisszegésre, meg füttyögésre, megjegyzésekre meg minden ezzel járóra vágyunk... Ne is említsem, hogy ha pedig az egy-két paraszt megjegyzéstől nem alélunk el és nem kínáljuk fel magunkat citrommal a szánkban, feltétel nélkül, akkor hülye picsák és rossz kurvák vagyunk.
És igen is félünk, mert a média. Ez esetben mondjuk jó részt alappal ültetik ezt belénk... Mert ha nem is mindegyikünk egy százötvencentis törékeny virágszál, de mégis csak mi vagyunk a gyengébb nem! Ti meg szerettek falkában járni vagy ittasak lenni, kicsit őrültek lenni, kicsit nagy egóval és nulla empátiával. Végül is kinek nem hiányzik egy kis erőszak, rablás, nemi erőszak?
A kérdés pedig felmerül: legyünk mi is parasztok? De akkor mi van ha feldühödtök? Próbáljuk meg kedvesen vagy viccesen lereagálni? Ez esetben viszont sajnos hajlamosak vagytok azt hinni, hogy szívesen vesszük a közeledést... Vagy tegyünk úgy, mintha nem hallanánk? Én lenni az külföldi?

Hiába csak verbálisan szoktatok magatokévá tenni és nem történt soha semmi komoly - én mégis csak félek kicsit egyedül az éjszaka. Ezzel pedig nem hiszem, hogy egyedül vagyok. Ők meg mint a kutyák, megérzik a félelmet.

need a mamma?

2010-10-01T22:28:00.003+01:00

Már megint anyáskodom. Észre vettem. Biztos, mert jön a (főnök új) gyerek(e).

Ilyenkor kell E. barátnőm... Rám néz. Hideg vérrel. Hatás szünet.

- Na! Ne dolgozzál!

... avagy hozzuk előre a hétvégét. légyszi.

2010-09-29T13:44:00.002+01:00

Még csak szerda van, de már legalább pénteknek érződik...

Hétfőn napközben vasalás, munka után irány Cs. szülinap ünneplés. Mondhatni kilőttem egyből munka után, hogy a hosszú utat mégis kevesebb idő alatt tegyem meg - hiába. A metrón, ami 5 perceket állt a megállóknál, az utolsó előtt konkrétan hatszor állt meg az alagútban, azt hittem agyfaszt kapok, pedig én ritkán veszítem el a türelmemet úgy igazán.

Így maradt két és fél óra arra, hogy odacsapjunk, de aggódás nincs, ennyi idő alatt is sikerült viccesre innom magamat (mindez fél lityó fehérbor meg egy viszkikóla eredménye, öregszem). Éjfélre itthon, kicsit fékezni kellett lábbal az ágyon, mert volt egy kis mozgás. Mind ez persze azt eredményezte, hogy reggel nagy odaadással csaptam le az órát. Kétszer. És keltem 6 óra valamikor (amikor sikerül) helyett 7.10-kor. Ó jee, 7-kor kellett volna keltenem a srácokat. Reflexből pattantam ki az ágyból, rántottam le az első ruhát a fogasról, fogtam össze a hajam és rohantam le a lépcsőn, de nem volt gáz. Miközben reggeliztettem, csomagoltam ebédet, főztem a kávét még a képemet is rendbe raktam. Éljen a több funkciós nőiség.

Miután a srácokat is sikerrel lepasszoltam, úgy döntöttem irány a gym (ha már úgyis mosdatlan vagyok) és mondanom sem kell, életem legkellemesebb zuhanya várt utána. Aztán persze már mehettem is felvenni a gyerkőcöket, de legalább értelmesen telt az idő...

Ma meg hajnali 8.30-kor én már nagyüzemű bolognai szósz főzésbe kezdtem, majd vasaltam, úgyhogy heló szünet, mondhatni volt nincs. Persze két gyerek jön ide ráadásnak játszani, friss leszek és üde.

Hétvégét akarok. Terhes nő mentes, meleg takarós, lazítós, boyfrienddel összebújós hétvégét. De boyfriend híján valószínűleg majd csak berúgunk.

coucou!

2010-09-26T22:38:00.004+01:00

Totál termékeny hétvégém volt. Péntekről-szombatra virradóan aludtam egy finom kis 13 órát, majd mindent bevásároltam, csak azt nem, amit akartam - vagyis nem vettem hülyeségeket, pédául a két meleg pulcsi határozottan jó ötletnek tűnt így a beköszöntött szar időre tekintettel.

Megvettem az ajándékot O. szülinapjára, nemsokára 4 lesz a lelkem, viszont 2 éves kora óta csak a foci mez teszi igazán boldoggá... Hát kapni fog azt!
Miután kinéztem egy pofás kis Manchester United szettet (elég nehéz olyat keríteni, ami még nincs neki), még jó, hogy felhívtam az apját, hogy áldását adja-e, mert közölte velem: Kate, that's disgusting!... Gyorsan áttettem a voksomat egy portugáliai hazai szerelésre, nehogy úgy járjon, mint a szerencsétlen barcelona mez (vagy mi is volt az), amit a gyerek beledobott a vécébe és rápisilt.
Továbbá beszereztem a bébi-köszöntő ajándékomat, ami olyan zabálni való, hogy ha véletlenül nem tetszik az anyjának - egy életem, egy halálom, de belepréselem magam!
Állok elébe a jövő hétnek! Csak valaki hozza vissza a napot...

A főnökasszony terhes...

2010-09-24T13:04:00.000+01:00

... de nagyon! Megértem én, hogy hormonok meg miegymás, de egyik nap az ordibálástól, másik nap az enyhén falsh hangon virnyogott Celine Dion-tól, és csoki papír zörgésétől hangos a ház.

Lassan kipottyanhatna már az a gyerek, különben a ház lakói sorban fognak karóba dőlni. Kezdve velem.

Az élet meg közben zajlik, lelkesen látogatom a gym-et és igyekszem nem keseregni nagyon, hogy az eredmény egy gyök kettes csiga sebességével jön. Egyre több emberke érkezik Londonban, egyre forgalmasabb az élet - már csak a romantikai oldalát kéne berúgni, de úgy rendesen. Bár őszitén kétlem, hogy lenne időm egy férfira. De akkor legalább egy olyan.. khömm.. alkalom adtán extrákkal ellátott barátság lehetne...

Tegnap este vacsora parti volt, annyira fáradt vagyok, hogy csak na. De legalább megtudtuk, hogy az igazán jó souffle receptje, hogy el kell ejteni ügyesen, majd a sütő lapról gondosan vissza kapargatni a tálkákba kézzel, úgy csinálni, mint ha semmi nem történt volna és végül nagyot röhögni, amikor a főkök közli, hogy: best ever.

megjártam...

2010-09-17T22:01:00.004+01:00

... Prágát. Szép volt meg minden, de saját gyártmányú ratyi képeket nem volt most kedvem felrakni. Már mióta birizgálja a fantáziámat egy rendes masina. Szerintem a következő fizu-csekkel szinkronban be is szerzem. Kedv, lelkesedés, kreativitás volna - tán szemem is akad a szép dolgokhoz. Ettől még szinte lehtetlennek tartom, hogy én manuális beállításokra képes legyek, de mostanában úgyis saját vezetésű ego-tréning van - i can do this. I'm awesome.
Szóval vissza térve a sör városára - a sör jó volt! Fogyott is belőle. Én nem tagadhattam le Brádört, ő nem engem, vedeltük azt rendesen, elvertünk két nemzetet csocsóban, ami igen nagy teljesítmény, mert szarul csocsózom. De.. lelkesen.

Az óváros hihetetlen, karban tartott, az épületek karakteresek. Bár tele van pakolva túristákkal, a hangulata pompás. Kedvem lett volna az egyik szoborrá változni a Károly-hídon.

Az ősz sajnos ott ért minket, pont az utolsó napon, és azóta minden nap fázom, meg előre is rosszul vagyok az elkövetkező fél év időjárásától - ebből is látszik, hogy öregszem.
Kockás pokróc, szódás szifon szemüveg, kandallóban felcsavart mű tűz és este 9.30-kor a kezemből kiesett könyv horkolás közepette - ez vár rám.
(Egészen beteg, hogy nagyjából 18 éves korom óta rettegek a megöregedéstől).

Na shledanou!

2010-09-09T11:03:00.004+01:00

A főnökasszonnyal szinkronpötyögünk az iPhone-ra mindent két héttel előre, mert mostanság annyi a tenni valóm, hogy az agyam piros betűkkel villogja, hogy "error"...
Mikor, merre és hogyan. Kinek mit elintézni, megírni, ide és oda elmenni. Ezzel találkozni, azt felhívni.
Sebaj, holnap irány a reptér és négy nap Prága, ami ha nem játszunk családosat, mint általában, akkor még jó is lehet.

szívmelengetős

2010-09-04T15:46:00.000+01:00

eew.

2010-09-04T15:22:00.001+01:00

Én, akinek amúgy is mélyvizi fóbiája van, ilyeneket nézegetek:
http://www.itsnature.org/what-on-earth/22-sea-creatures-that-will-keep-you-dry/
Egészségemre.

Shájt

2010-09-04T13:14:00.003+01:00

Nem jó, hogy jön az ősz - egyik megfázásból esem a másikba. Mondjuk az állapot-javításon nem segít, ha éjszaka a bulihely teraszán szürcsöljük a vörös bort és füstölgünk Shájttal, miközben azon röhögünk, ahogy ő jó szlovák temperamentummal üldöz el mellőlünk minden szerencsétlen próbálkozó pasit, aki nem üti meg legalább is a 101%-ot, az ő mércéjén.

Shájt-ról még nem igazán beszéltem... Shájt félig szlovák, félig magyar, nyolc próbás, harminc éves leányzó, nanny barátnő. Százötven centi és éget, mint a pokol, mindenkit. De akit a szívébe zár, azért maga megy a tűzbe. Shájtot mindig Shájtnak hívom, amikor egy jót akarok kuncogni. Egyébként nagyon tradícionális, szappan-opera hangzású neve van.

Shájt azért lett Shájt, mert egyszer mesélte:

- Túdod, ámikor a gyárák eötte á shájtot...

- Ne haragudj, mit?

- Shájtot.

- Mit?

- Hát á shájtot. Shájt. Cheese!

- Jaaaa, a sajtot!

Akkoriban még nem votam hozzászokva az akcentusához.

A leglegendásabb mondata akkor hangzott el, amikor együtt voltam M.-el és az aggodalmaimról panaszkodtam, mi szerint mégis minek kell felhívni, húsz perces búcsúzkodás után, még mielőtt a házból kilépne, hogy már most hiányzom.

- Ín ilyánkor megkírdezném, hogy mi hijánydzik: ín vágy a píccsám?!

Shájt soha nem teketóriázik, nem színez, nyers és őszinte. Én ezt tudom értékelni az emberekben. Ő pedig ragaszkodik hozzám, mert kevesen szokták elfogadni.

Shájt egy karakter, mesebeli kobold, aki borsot tör mindenki orra alá, de ha baj van ott terem.

men-power

2010-08-27T21:29:00.003+01:00

A tegnapi nap után úgy éreztem magamat, mint egy a MacLeod-klán tulajdonából érkezett leharcolt csata ló.

A kezemtől a seggemen át a talpamig kisebb-nagyobb kék foltok tarkítanak, a hajamat kiszívta a mégcsak nem is sűrűn előbukkanó, erőtlen nap, az arcom piros, a torkom fáj, az orrom folyik az állandóan fújdogáló hűvös széltől... Alapjaiban hideg van, de néha azt hiszed nem is.

A srácok meg... A négy fiú egyszerűen le sem száll rólam. Egyszerűen semmiből nem hajlandóak kihagyni, ez az egész nyaralás minden perce az éppen aktuális sportág labdájává változott, félidőkben meg sorban fejelnek a seggembe és halmoznak el elefánt puszikkal.

Ma nem dolgoztam. De nem bántam, kellett a regenerálódás. Csak sajnálom, hogy szó szerint nem csináltam semmit. Illetve elolvastam egy könyvet, ami azért pozitív.

Szabad nap lévén, otthon punnyadván nem vettem a fáradtságot, hogy kisminkeljem magam... Erre este lemegyek összedobni egy vacsorát, ilyet szól az öt éves J.:

- Kate you look funny, pppleeeeaaase could you put your make-up on?

Jót röhögök - ez a gyermeki őszinteség. A felnőtt férfi ellenben "megtanulja", hogy a nőknek illik minden körülmények között bókolni, mert apuci így ellenszegül a fia szavainak:

- J. don't be silly, Kate looks lovely.

Igazat adok J.-nek, szerintem is sokkal jobban nézek ki sminkkel - de azért elrettentő, hogy a frissebb generációknak a nő már nem is nő vakolat nélkül, már a természetes nem is szép. Én úgy nőttem fel, hogy anyámnak volt egy darab labellója, meg ünnep napokon egy kis korrektor a szem alá.

nyaralunk - skótul

2010-08-19T20:10:00.004+01:00

Nos itt a napok úgy telnek, hogy megreggeliztetem őket, elviszem tenisz órára... Ott találkozunk a velünk nyaraló C. família fiaival L.-el és J.-el, és alkalmasint látjuk Baby R. tejfelszőke kis buksiját elsuhanni, játékbabakocsiját tologatva.

Az ő nanny-jük A., a 190centis, hosszú csontú, szőke, új-zéladni leányzó - egészen kedves.
Az órájuk után neki állunk - a három srác, meg én - teniszezni, eltart egy idejig, mire ráveszem őket, hogy ne akarjanak mind az összesen, egyszerre szerválni nekem, mert három labdával még én is nehezen boldogulok... De jól érezzük magunkat.
Majd visszatérünk a kávézóhoz és izzadtan tele zabáljuk magunkat csupa egészséges dologgal, mint fish'n'chips (azt én nem) vagy éppen sajtburger. Gyors ülepítés után irány a golf-óra, mind annyian elütnek akár 60-70 yardra is, pedig a legidősebb is csak hat éves. Golf óra után átmegyünk az úgynevezett driving range-re, ahol lényegében csak labdákat ütögetünk minnél messzebbre, és ha épp arra jár az emberke a vasfüggönyös labda összeszedő kocsival, akkor egymást túl visítozva igyekszünk őt eltalálni.

Ma mindezek után elmentünk egy gyönyörű és hatalmas parkba (mind annyian), ahol kisvonatoztunk, vízibicikliztünk, ugrálóztunk, majd egy hatalmas foci meccs játszódott le, ahol sajnos az M. família - velem az élen - kikapott C. famíliától (mamik kispadon persze)... De legalább a belemet is kirohangáltam, és apucik a vállamat veregették, hogy milyen jól focizom. Valamit mégis csak ért egy bátty, meg sok szomszéd fiú és a tény, hogy sosem akartam kimaradni a mókából.
Izzadtan, fű foltosan, homokosan bevetődtünk egy étterembe és most próbálok nem elaludni így este nyolc táján...

st. andrews

2010-08-17T21:03:00.016+01:00

Lépjünk be a városba...

... ahol oda kell figyelni...

... de meg is értjük miért...

... szoktak itt...

... halászni is...

... menjünk egy kicsit beljebb...

... romok közé...

... ahol több száz éves fejfák várnak...

... magasló tornyokkal...

... amik sejtelmesek...

... barangoljunk kicsit az utcákban...

... haladjunk egyre beljebb...

... a levegő kevésbé sós...

... akad itt templom is...

... és búcsúzásként felbukkan a volán rt....

elie

2010-08-17T20:42:00.008+01:00

Ott kezdődik a kis falu...

... jó üldögélni a tengerparton és olvasni...

... vannak itt szép házak....

... kedves kis főtér...

... és egy kedves házikó...

... szép kilátással a szobámból...

on the train

2010-08-14T09:04:00.002+01:00

Ülök a vonaton, útban Skóciába... Jobbomon O., Mr. Incredibles-t néz és Harry-macit szorongat, előttem anyuci, félig lecsukódó szemekkel, Grazia-t olvasva, átlósan előttem J., Scooby Doo-ra izgulva. Már színeztünk, ittunk ingyen kávét és most az ingyen vonat-wifi előnyeit szívogatom.

Nem is tudom mit meséljek... Hogy tegnap reggel konferencia-telefon beszélgetésben próbáltuk megtalálni az új ferrari kulcsait - há' játszott a gyerek - mi az uszodából, anyuci a kocsiból és apuci otthonról... Vagy, hogy később elmentek egy esküvőre - az All Saint's tulajának, All Saint's témájú csoda-lagzijára Kentbe, ami a képekről nézve húúú meg hááá volt, de tényleg.
De azért az sem volt rossz, hogy én meg elvittem a srácokat a lehető leggyerekbarátabb múzeumba, órákat töltöttünk ott, esőben szaladtunk, mekiben vacsoráztunk egymás hegyén, hátán, illetve sötétedés előtt parkban pocsolyáztunk.

... majd a hideg, szeles, zöld tájból jelentkezem újra...

count down

2010-08-10T22:43:00.003+01:00

már a negyedik napja nyomok napi másfél órát a gym-ben - merthogy szombat skócia, steak-ek, vörös borok, egg&bacon-roll-ok és pancake-ek két hete. rengeteg alvás, extra-friss levegő, méregzöld golfpályák, tenger, szél és very likely megfázás... repcsi helyett vonattal megyünk (legalább első osztályon és így is csak 5 óra), de azért már alig várom.

a hetem elég dolgozós - örömteli időszak ha nincs takker és te segítessz be olyanokkal, hogy "hello king-sized bed, ha egy óra alatt is, egy litert leizzadva - de csak azért is áthúzlak".
a srácok hatalmas móka-zsákok, kezdek megismerkedni az elmúlt egy évben beszerzett új kis barátokkal, nannykkel és újra napi egyszer salátát kosztolok.
azt hiszem most már leszögezhetjük... angliában nincs nyár - illetve június közepétől július végéig egy kevés, kisebb-nagyobb megszakításokkal. mert hogy újra kerülnek elő az esernyők... viszont az eső-illat ma különösen orrcsiklandóan finom volt.
ami egy kicsit bosszant, hogy hiába van itt elvileg állandó netem, gyakorlatilag este 10 és éjfél között valamikor beadja az unalmast. pedig kezdek belejönni újra a kedvenc blogjaim intenzívebb böngészésébe, töltögetésbe és persze az életjel adásba.

to be

2010-08-05T11:31:00.003+01:00

Lassacskán vége az első hetemnek itt. Kezdek vissza lendülni... Persze szokatlan, hogy meg van minden tervezve és nem nekem kell mindent kitalálnom, hogy a munka végén az otthon a felső szinten van, hogy végre megint viselhetek parfümöt és ha olyanom van - kifesthetem a körmömet pölö szőlőlilára.

Tegnap délután vissza mentem a régi lakásra, fényesre suvickoltam, átadásra készre. Lezárult az a korszak... Kinéztem utoljára a félig fal, félig bozótos kilátásra - éppen esett. Még üldögéltem egy kicsit az ágyon, bíztam benne, hogy el áll és nyugodtan útnak eredhetek. Öt perc néma bámulását az esőcseppeknek napfény követett - jó jelnek vettem. Hazáig tocsogtam az apró, meleg pocsolyákban.
A srácok kedvesek, huncutak, állandóan megnevettetnek, minden délután úszni viszem őket. És nyilván néha fel kell emelnem a hangomat, amikor teljesen elszabadul a káosz - de nem érzem azt, hogy valamit össze kell törnöm, hogy előbb-utóbb ebbe belehülyülök. Itt is káosz van. Bolondokháza. Megoldásra váró problémák és feladatok hada. Ez a munka ilyen. De itt legalább azt érzem, hogy szeretnek. A szituációk nem erőltetettek, nyakatekertek, a szabályok nem élhetetlenek...
Este eljutottam a gym-ig végre-valahára. Az utóbbi hónapban sajnos egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltam - hol van ez, az ezt megelőző heti háromtól. Bár sajnos abba a típusba tartozom, aki diétázhat és tornázhat látástól-vakulásig, mégis nagyon kis eredmény mutatkozik nagyon hosszú idő alatt, de legalább fittebbnek, egészségesebbnek érzem magamat.

Éljen az élet - megpróbálom jobban élni.

the story begins. again.

2010-08-01T20:21:00.005+01:00

Négy borzalmas hét, ebből három szabadnap nélkül végig dolgozott, két napnyi pakolás, egy napnyi hurcolkodás után magam mögött hagyva a régi munka és az albérlet...

Szörnyen kimerült vagyok, mindenem fáj - de egy hatalmas súllyal kevesebb ül a mellkasomon. A végére már annyira elviselhetetlen, energia és életkedv elszívó volt körülöttem minden, hogy komolyan azt latolgattam, vajon mikor roppanok össze. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy a ribi két emeletet gurul lefelé a lépcsőn, meg ilyenek... Na de ne aggódjatok, nem vagyok elmebeteg.

A lényeg, hogy felidézhetetlen mennyiségű doboz kipakolása után itt vagyok az M. família varázs-lakhelyén (ami nem az, ahol régen laktak), ami nagy, szép, világos, ami a szerencse-számom alatt található a számomra létező leghangzatosabb angol utcában. A szobám relatív nagy, a fürdőszobám relatív kicsi. Sehol egy rothadó ablakpárkány, ha zuhanyzás közben felnézek fehéret látok és nem egy hatalmas penész-foltot...

Azért izgulok valahol... Amiből annyira ki akartam szabadulni, most újra a mindennapjaim része. Mondjuk amire azt hittem csodás lesz - rémálomnak bizonyult.

Minden esetre újra itt vagyok, újra utazni fogok, újra tervezem rendszeresen megosztani az életem összes kis hülye mozzanatát veletek.

A kép pedig egy portré, amit J. - ha még emlékeztek rá, a nagyobbik fiú - rajzolt rólam. Szárnyas-puncis-cicis izé, szerintem haláli. Hiányoztak.

is it getting better? or do you feel the same?

2010-07-14T21:08:00.003+01:00

Amíg gyerek vagy a felnőttek azt mesélik neked: örülj, most, amíg még gondtalan vagy és fiatal...

Most a felnőtt korban (küszöbén?) én nem gondolnám, hogy a problémák akkor, X évesen egyszerűbbek voltak. Legfeljebb mások. Vissza tekintve nem emlékszem, hogy kevésbé fájtak volna...

Ha a tesóm nem adott a csokijából, az nem volt kellemesebb, mint a "bassza meg annyit dolgozok, hogy reggel kilenc óta most, délután négykor állok meg egy tíz perces pisi-kaja-kávé szünetre". Annyira rossz volt a törött lábú Barbie, mint az elromlott laptop. A nagyszülőknél töltött kötelesség-délutánok, mint a ki nem fizetett számla.

Amikor Pistike Erzsikét akarta feleségül venni az oviban és nem engem, mint amikor a szerelmem két és fél év után ott hagyott (akarom mondani én hagytam ott őt, de ez a lényegen nem változtat). Az egy hetes tábori távol lét szülőktől, barátoktól, mint az egy éves...

Problémák mindig is voltak és lesznek. Bár az évekkel elmélyülnek, hisz egyre több mindenkiről és mindenről kell gondoskodni, megoldani, elintézni. Hurcolni kell egy egész múltat. De mindig a jövőbe tekinteni.

home sweet home

2010-06-25T13:43:00.004+01:00

Hát itthon. Hirtelen jött, nem is szóltam sokaknak - mert nem akartam stresszt, csak pihit. Pihenő, na az lett. Kényszer pihenő, hiszen kedd óta képes vagyok betegnek lenni.
De legalább elintéztem a fogorvost, gyökérkezelés nem lett, csak majdnem és már kétszer sikerült berúgni. Na nem mintha verseny lenne, de az itthon lét úgy az igazi. Brádört még mindig imádom, hiányzik a hétköznapjaimból; és abban sem vagyok biztos, hogy hogyan élhetek gyömbérke és Lenszirom pletyka-délutánjai nélkül hosszabb távon. Hiányzik ez a felhős-felhőtlen őrültködés az itthoniakkal.
Lesz új gépecském, egy piros kis Dell mini drágaszág, már kinéztem és megrendeltem - és muszáj, mert a régi hetek óta legfeljebb annyira képes, hogy kék háttéren kiírja, hogy "preparing to stand by". Szóval okosság. Szóval Isten hozott az ékezetek birodalmában, talán így lassítom a "nem beszélni magyart" stádiumot, amibe úgy érzem hónapról-hónapra csusszanok.
Egyebként rendkívüliesen utálom, hogy hanyagolom a drága blogomat, de a net szakaszossága teszi. Viszont augusztusban visszatérek teljes gőzzel, ígérem. Bár lehet nem kellek én a blog-társadalomnak, de igazából nem kérdeztem. Nyehehe! Lényeg, hogy az én lelkemnek hiányzik, hogy ne csak hébe-hóba egy el- és összecseszett helyzetjelentést írjak, remélem a tiéteknek is.

Budapest, Budapest de csodás. Amúgy... Szerintem öregszem - vagy már nem is folyamat, hanem tény, hogy vén és szenilis vagyok - mert már megint szépnek látom (bár porosnak még mindig), és kicsit szív szoritós és vissza vágyós.

rongyosra hallgatom

2010-05-16T10:26:00.001+01:00